Az opera elején a gróf éppen hajnali szerenádot ad Rosinának, aki azonban -úgy tűnik - percet sem törődik udvarlójával. A gróf elkeseredésében Figaróhoz fordul, hiszen jól ismeri, milyen ügyesen tud közben járni szerelmi ügyekben a mindig tréfás kedvű borbély.
Figaro azt tanácsolja neki, hogy adjon ismét szerenádot, ezúttal azonban válasszon álnevet, s nevezze magát Lindoronak. Az ötlet beválik: Rosina válaszra - még ha oly kurtára is - méltatja újdonsült udvarlóját.
Ám Almaviva gróf hamarosan megtudja, hogy az udvarlással igyekeznie kell, mert a lány gyámapja, Bartolo szintén Rosina kezére pályázik. Nem lehet hát teketóriázni. Megkéri Figarót, hogy - jó fizetségért - mindenképp hozzon össze egy találkozót Rosinával. A borbélynak rögtön nagyszerű ötlete támad: Almaviva öltözzön be az aznap a városba érkező ezred egyenruhájába, s részegséget színlelve kérjen szállást Bartolotól. Az akkori szokások szerint ugyanis egy katonát köteles bárki befogadni, ha az felmutatja a beszállásolási jegyet.
Közben Figaronak sikerül besurrannia Rosinához, hogy szerelmes üzeneteket közvetítsen közte és a titokzatos "Lindoro" között. Ám a lány énektanára, Basilio kiszimatolja a dolgot, s rögtön jeleneti a veszélyt Bartolonak. Egyben készségesen felajánlja szolgálatait: ha szükség van rá, szívesen befeketíti a vetélytárs hírnevét a hiszékeny lány előtt! Szerencsére a beszélgetést Figaro kihallgatja, így felkészítheti Rosinát a közelgő csapdára.
Hamarosan pedig megérkezik a részeg katonának álcázott Almaviva, akinek azonban mégsem sikerül a gyanakvó Bartolo házába bejutnia, hiszen a doktornak mentesítő írása van a város hatóságaitól: nem köteles senkit sem befogadni. A tetejébe még a rendőrséggel is meggyűlik a gróf baja, annyira hitelesen alakítja a kissé pityókás katonát...
Új tervet kell hát kieszelni, de Figaronak gyorsan jár az agya: Almaviva másodszorra énekmesternek öltözve próbál bejutni a lányhoz, azt hazudva Bartolonak, hogy a Basilio énekmester beteg lett, és őt küldte helyettesíteni. A terv ezúttal sikerül. De a gyámapa még most is nagyon gyanakvó: nem hajlandó Rosinát és az ismeretlen énekmestert kettesben hagyni: megkéri Figarot, hogy míg az énekóra tart, borotválja meg őt - ugyanbban a szobában.
Figaro persze próbál a gróf segítségére lenni, és úgy telikeni Bartolo fejét borotvahabbal, hogy lehetőleg ne halljon és ne lásson semmit. De nem járnak túl a doktor eszén: hamar észreveszi, hogy a veszélyes udvarló surrant be a házába az énekmester álruhájában, s tüstént kiteszi Almaviva szűrét.
Most már ő is látja, hogy nem késlekedhet az esküvővel. Először Basiliót küldi el, aztán -biztos ami biztos - maga is elsiet a jegyzőért.
Távollétét Figaroék kihasználják: felkeresik Rosinát, és elmondják neki, hogy Lindoro és Almaviva gróf egy és ugyanaz a személy, s hogy feleségül akarja venni őt.
Közben megérkezik a jegyzőért menesztett Basilio - a jegyzővel. Bartolo pedig még nem ért haza! Itt tehát a soha vissza nem térő alkalom: Figaroék megtévesztik a jegyzőt, és a két tanú jelenlétében (akik nem mások, mint Figaro és a kissé megfenyegetett Basilio) összeadatják a jegyzővel Almavivát és Rosinát. Bartolo már későn érkezik. Hiába, néha pár percen múlnak fontos dolgok!
A(z) Kolozsvári Magyar Opera előadása
Hozzászólások