dübörögnek át a síneken megállás nélkül, s szép lassan a várótermi figurák közt is gyilkos harc alakul ki - ki marad érvényes, ki győz, ki fogja uralni ezt a Csehov-glóbuszt, (jelesül:melyikük által képviselt interpretáció a helytálló) s egyben miként vívják meg harcaikat önnön - darabbéli - végzetük ellen. Aztán a darab végén úgy tűnik, pillanatok múlva befut a régen várt szerelvény. Egyre közelebbről hallani dübörgését "Ich Sterbe.(Meghalok)." - mondta Csehov 1904 júliusában két szívinfarktus után. Orvosa pezsgőt javasolt neki, Csehov megjegyezte, mily régen nem ivott már pezsgőt, és meghalt. Hőseink kevéssel (talán egy évvel, talán százzal, talán kétszázzal) ezután találkoznak. "És megfordul dermedve már, mögötte most a medve áll..." Ebből a Lermontovtól származó sorból származik a darab címe.(És nem - mint azt sejteni vélnénk - Csehov "Medvé"-jéből.) Miért élünk, miért halunk, s miért úgy, ahogy azt éppen tesszük? Sultz talált erre egy csehovi választ. Mi megkeressük rá a miénket.
A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása
Hozzászólások