Ilyenformán megkereshetjük a történelem előtti maszkjainkat: állatbőröket, halotti maszkokat és párhuzamba állíthatjuk mai népi gyermekjátékok és felnőtt dramatikus szokások, de jellegzetesen városi kultúrjelenségekig mint a színház, az álarcosbál, vagy a nők haj-köröm-arcfestése, ahol már csak nyomokban találjuk meg az eredeti rítust, viszont ebben az eleve földtől elemelt közegben, ami a város, ugyanazok a mozgatórugók hajtják előre az eredeti rítust és az álarcosbál táncosait.
Azt keresgéljük, hogy az ember miért bújt valaha állatbőrbe és a mai napig miért kényszerül arra, hogy elrejtse az arcát/magát valami mögé. És mivé válik az ember, ha elrejtette magát? A kezdetektől elindulva, a 20-21. századra kikristályosodott maszkos-dramatikus játékokon keresztül (Sóvidéki guzsalyas, Olténiai caluş, Mezőföldi Bolondok napja stb.) keressük azt, hogy az embernek melyik az igazi fedetlen állapota, valódi énje: a maszkos vagy maszk nélküli.
Az előadás kérdéseire Hamvas Béla szavai felelnek: "Azt hiszem csak a szerelem legnagyobb pillanataiban vagyunk fedetlenek."
A(z) Háromszék Táncegyüttes előadása
Hozzászólások