A Ludas

előadás, 2014.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Mindenki ismeri Fazekas Mihály klasszikus történetét Lúdas Matyiról. Egy mihaszna szegénylegénytől elveszik a jövőjét, és nem marad más számára, csak a bosszú. De kin álljon bosszút egy olyan világban, amelyben az emberek nem csak jók vagy rosszak? Hol van az igazság? Ki mondja meg, hogy ki a bűnös, hogy hol válik el fehér és fekete? Érdekek és érzelmek örök küzdelme egy régi magyar rege újragondolásában, avagy hány csapását bírja a botnak az egyenes gerinc, mielőtt megtörik. A Zsámbéki Színházi Bázis és a MANNA Kulturális Egyesület produkciója. Háromszor.

Egy fiatal felnőtt története, akit édesanyja egyedül nevel, és próbálnak életben maradni a tönkrement családi gazdaság maradványain. Libáztak. Aztán libákat felvásároló cégcsoport kicsavarta a kezükből a megélhetést, a lehetőséget. A fiú dühös. Bosszút akar állni.
De kin áll bosszút a mi modern Matyink? A legelső emberen, aki útjába kerül, és feltételezhető róla, hogy ő szenvedései okozója? Vagy messzebb megy, keresi az összefüggéseket? Álruhát ölt, beférkőzik egy másik világba.

"Az egyik fontos kérdésünk, hogy ki bűnös és ki ártatlan egy ilyen világban, ami nem fekete-fehér és nincs mese díszlet. Kinek van igaza, és van-e egy oszthatatlan, egyértelmű igazság egy olyan országban, ahol élünk. Léteznek-e még hősök a 21. században? Megpróbáljuk az eseményeket, és ezeket az archetipikus figurákat, mint Lúdas Matyi vagy Döbrögi, több oldalról megvizsgálni, és az ismert történet társadalmi hatásait is vizsgáljuk. A mai történet mellett előkerül a klasszikus mese és a bábok is. Az előadás történetvezetésének alapja a klasszikus Fazekas művet követi, de lényeges, hogy A Ludas fikció. Ugyan nagyon sok valós sztori áll a hátterében, de összefüggéseiben és kontextusában teljesen a mi találmányunk. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve." - mondja a készülő produkcióról a rendező, Tengely Gábor.

Az előadásban szerepet kap az a pár elhagyott liba is, akik magukra maradtak, és várnak. Talán a gazdájukat, a szüleiket, vagy csak valami változást. Tanúi lehetünk próbálkozásaiknak, hogy hogyan formálódnak közösségé, nőnek fel sajátos tudatlanságukban, szépen libasorban.

2013 nyarán Tengely Gábor rendezésében mutatta be a MaNNa Ravenhill: Állampolgári ismeretek című darabját, mely az elmúlt évad megkerülhetetlen ifjúsági előadásává vált - több szakmai fesztiválon is bekerült a versenyprogramba. Ivanics Tamás, az előadás főszereplője megkapta a legjobb színészi alakítás díját a VII. Kaposvári Biennálén.

2014-ben ugyanez a csapat állt újra össze, hogy most egy ízig-vérig magyar történetet vigyenek színre, saját írásaikból, improvizációikból összeállítva, ismét Tengely Gábor rendező vezetésével.

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása

Stáblista

Hozzászólások

Edmond Dantes 2014 aug. 22. - 10:35:05
Megírnád privátban vagy spoilerezve, mirõl szól a második rész? Kösz. ED
user11 2014 aug. 21. - 20:57:42
Nagyon jó elõadás, a Ludas Matyi történethez csak lazán kapcsolódik, egy baromfi- és víziszárnyas-feldolgozó cég csõdjérõl és következményeirõl szól, ha jól sejtem, megtörtént eseményekbõl táplálkozik. Azért a szegénylegény bosszút tud állni a vezérigazgatón itt is, de megnyugvás nincs. A fõ történet nagyon sötét, dühítõ és elkeserítõ. Szerencsétlen alakok, akiknek a feje felett(szó szerint)mocskos , érzéketlen trógerek ügyeskednek. Ezt színezi a libák története, ami ugyan nem kapcsolódik az emberek történetéhez(nekem legalábbis nem jött át a dolog), de igazán szórakoztató, könnyed jelenetek, , oldják a sztori keménységét, ezeknek köszönhetõ, hogy a nézõk nem vagdalják fel az ereiket. A gyönyörû és dögös libalányt mindenki meg akarja dugni, kb. ez ennek a szálnak a lényege, pedig hát "Tesók vagyunk!" A két felvonás között grátisz a büfé elõtt elbábozzák a Ludas Matyit rövidítve, és persze jól megbolondítva( hiszen a szereplõk többsége bábszínész). A beépített nézõt feleslegesnek éreztem, és a monológokat pedig túl statikusnak, azok keveset adtak. A színészek viszont kivétel nélkül remekül játszottak.