Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A három nővér

előadás, magyar, 2005.

Értékelés:

11 szavazatból

Szerinted?

6 hozzászólás

Csehov: Három nővér című darabja Vidnyánszky Attila rendezésében a társulat és a Zsámbéki Nyári Színház közös produkciója.
Az irodalmilag és színpadilag is a legrejtélyesebbnek tartott Csehov-darabban látszólag nem történik semmi, csak az idő múlása. Mindenki kommentálja önmagát, a másik tetteit, jellemét, múltját, jövőjét. Vidnyánszky értelmezésében "a Három nővér elsősorban az egyszerre elmúló és elmúlni mégsem tudó gyerekkor drámája (...) Egyértelmű jeleket látunk arra, hogy a Prozorov-szalon lakói és vendégei saját gyermekkori (test)emlékezetük (mozgás)partitúrájába zárva léteznek, melyben valóságos életük történései csak afféle mellékszólamként hatnak." /Pap Gábor/

A(z) Nemzeti Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2003. augusztus 15., Nemzeti Színház

Stáblista

Szereplők

Kristán Attila

Prozorov (Andrej Szergejevics)

Szűcs Nelli

Natalja Ivanovna

Kacsur Andrea

Olga

Orosz Ibolya

Mása

Vass Magdolna

Irina

Kacsur András

Kuligin (Fjodor Iljics)

Tóth László

Versinyin (Alekszandr Ignatyevics)

Ivaskovics Viktor

Tuzenbach (Nyikolaj Lvovics)

Trill Zsolt Oleg Sztacsuk

Szoljonij (Vaszily Vasziljevics)

Varga József

Csebutikin (Ivan Romanovics)

Rácz József

Fedotyik (Alekszej Petrovics)

Szabó Imre

Rode (Vlagyimir Karlovics)

Sőtér István

Ferapont

Orosz Melinda

Dunyása

Béres Ildikó

Anfisza

Ferenczy Attila

Katona

Alkotók

szerző: Anton Pavlovics Csehov
rendező: Vidnyánszky Attila
díszlettervező: Alekszandr Belozub
jelmeztervező: Csolti Klára

Hozzászólások

"Ezt a fajta onceluan polgarpukkaszto rendezoi arroganciat Alfolditol is meg lehet kapni... "
Érdekelne, hány és melyik Alföldi-produkció megtekintését követõen alakította ki fenti fajsúlyos ítéletét? Ha netán kimaradt önnek egyik-másik, vannak helyettük itt-ott újak!

Válasz

8/10

Elviselhetetlenul unalmas, modoros eloadas tele ertelmetlen es ertelmezhetetlen rendezoi idetlensegekkel. Csehovbol szinte semmi nem maradt, a szineszek ossze-vissza teblabolnak a szinpadon, szetdarabolt dialogusfoszlanyokat motyognak, papirdarabkakat egetnek el, a padlohoz szogezik a cserepes viragot, de minek? Sajnos ami a szinpadon tortenik az semmit nem mond sem ertelmi, sem erzelmi szinten. Es mindez majdnem ket es fel oran at, szunet nelkul. Ezt a fajta onceluan polgarpukkaszto rendezoi arroganciat Alfolditol is meg lehet kapni... akkor pedig minek ide Vidnyanszky? Sokan kijottek az eloadas alatt, pedig nem volt konnyu dolog a zart nezoteren. Gratulalok nekik, autonom emberek, ok legalabb nem doltek ennek az irritaloan muveszieskedo katyvasznak.

Válasz

10/10

Hihetetlenül vibráló rendezés. Minden pillanatban történik valami a színpadon, senki sincs üresjáratban. Fárasztó végignézni is, gondolom játszani is. De megéri.

Válasz

Mikor és hol lehet még ezt az elõadást látni? Kár lenne kihagyni.

Válasz

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp

HÁROM NÕVÉR Vidnyánszky Attila

A Dáma francziául selypeg, oldalán délceg, tubázó! kadét, akivel elsétál a völgyre nyíló, tágas
lejtõn, a távoli színpadig, melyet gyengéd szellõben fodrozódó bíbor-függöny keretez.
Ez csak a háttér, mert a játék elöttünk, a sudár fácskák kertjében zajlik, sóvárgó csevegéssel,
vendégváró uzsonnával. A tücskök kozmikus sistergésébe monoton dünnyögött orosz
szöveg suttog, alkonyodik, nyárvége van, lányok ruhája lebben körbe-körbe: a csehovi hangulat
már az elsõ percekben megszületik.
A beregszászi társulat fiatalabbjai kapnak teret, legendás szerepekhez mérhetik magukat.
Az utánpótlás-csapat fényesen vizsgázik, persze, az tûnik ki igazán, aki alkatilag is közel áll
a teremtendõ figurához. Kacsur András, kamaszos lénye ellenére, mókásan ütõs tudálékos
tanárocska. Vass Magdolná-hoz nem illik a hevesen sistergõ Irina, de nagyszerû játékával
legyõzi ezt az ellentmondást, mély átélése, konok egyénisége tragikus vénákat sejtet.
Turgenyevi alkat a fájdalmasan szentimentális Orosz Ibolya, pianisszimó létezése a szívszorító
katarzis fenséges pillanatait hívja elõ.
Oleg Sztacsuk õsereje szétfeszítette szerepének korlátait, önkéntelenül is fõszereplõvé
avanzsált. Csak azt nehéz elképzelni, hogy egy ilyen telivér embernek hogyan lehetett /a
darabban!/ ellenállni... Szûcs Nelly szerelmes lányként példás önfegyelemmel fogta vissza
magát, hogy aztán fokról-fokra, ahogy a családban is átveszi a vezetést: leuralja az életet,
a színpadot és a nézõteret. A cseles kapzsiság, az elszánt törtetés, a zsigeri gonoszság mégis
oly szeretni való, ellenállhatatlan Natasáját állította elénk, amely újabb ragyogó szín
sugárzó tehetségének bámulatos spektrumában.
Vidnyánszky Attila íme, látványosan mutatta be társulatépítõ pedagógiáját, de rendezõi
alkotómunkájának is újabb dimenzióit tárta elénk. A térkezelés, a körülmények adta lát-
vány lehetõségeinek természetes kihasználása, a mozgások ritmusa és intenzitása sajátos
erõtérbe helyezi az ismert cselekményt. Mása férje majd a lihegõ Natasa tûnik fel a mélybõl
emelkedõ úton, ahol késõbb a Dadus poroszkál, az urak mulatságra készülõdnek, egyszer
meg Andrej szilajon kiáltozva röpteti álmai sárkányát. A távoli fél-színpadon a gáláns
kettõs alkot élõképet, táncol, pózol, énekel, itt nézhetjük végig a halálos párbajt és ez a
függöny gyullad lángra, eszméletlen zenei közegben, gyilkos zörej-háttérrel az elsõ drámai
konfliktus csúcspontján. Sokkoló bravúr az akár monológot is megszakító, váratlan világvégi
fokozás, olyan, mint Andrej törõ-zúzó tombolása, amely aztán a szétvert zongora húrozatának
aleotorikus kavics-zenéjébe oldódik. A búcsújelenet kicsavart pantomimje észvesztõ
tangóra vonaglik, mely szûkített formában idézi a Bánk bán gubajdulínás Utolsó Itélet-tablóját.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy még a huszadikai tûzijáték távoli petárdadurro-
gása is a színpadot életre-halálra uraló Vidnyánszky Attila intése nyomán szólalt meg...
Két év telt el a zsámbéki bemutató óta, de most még elevenebben él az elõadás, további
folytatásra bíztatva. Reméljük, egyszer majd kõszínházban is láthatóvá válik a Három nõvér,
amely nem ez a darab lesz, de minden bizonnyal tovább élteti a zsámbéki produkció felejthetetlen értékeit.
/Azóta valóban beköltözött, pl. a Bárkába, de az egy teljesen átrendezett elõadás volt, Annak alapján készül most Zsámbékon a Harmadik Vátozat.../

Válasz