A Csárdáskirálynő minden operettek legklasszikusabbja. Egy magyar zenés színháznak kötelessége, hogy állandóan műsorán tartsa ezt a remekművet. Különösen akkor, ha ezt úgy teljesítheti, hogy pazar előadást kínál nézőinek.

Az operett-statisztikusok szerint nincs egyetlen olyan perc sem, hogy a föld valamelyik pontján föl ne csendülne - filmen, tévében, vagy rádióban -a Csárdáskirálynő valamelyik népszerű melódiája. Kálmán Imrének ezt a művét az Első Világháború alatt 1915-ben mutatták be Bécsben és 1916 novemberében került magyar színpadra. A darab hamarosan világsikert aratott, játszották Stockholmtól egészen az Egyesült Államokig. (Külön érdekesség,hogy a Világháború alatt még az Ausztriával ellenséges országokban is fantasztikus szériákat futott be!) A történet egy reménytelen... de mivel operettről van szó, reménytelennek látszó szerelemről szól. Edvin herceg rajong Szilviáért, a pesti orfeum csillagáért,de arisztokrata családja - természetesen - ellenzi ezt a rangon aluli kapcsolatot. Netán házasságot.Edvin szülei mindent elkövetnek,hogy fiúkat visszacsalják Bécsbe,hogy ott a neki megfelelő leányzót, Stázi komteszt válassza élettársául. A cselekményt a kedves,bolondos Bóni gróf, (aki sok más orfeumi dáma mellett Szilviába is szerelmes) és Feri bácsi, az orfeum törzsvendége bonyolítják. Utóbbi minden igyekezetével azon van, hogy összehozza Szilviát Edvinnel, s ennek érdekében egykori szerelmét, Edvin édesanyját is hajlandó leleplezni. A szenzációs,igen érdekes zenéről a korabeli kritikusok így írtak: "Kálmán a Csárdáskirálynőben ötvözni tudta a bécsi keringőt és a magával ragadó, temperamentumos magyar zenét. A remek számok nemcsak a népszerűséget biztosítják, de igazi zenei élményt is nyújtanak"...

A(z) Budapesti Operettszínház előadása