Feydeau talán a legtöbbet játszott bohózatszerző – tulajdonképpen az ő nevével példálózunk, amikor a műfaj két aranyszabályát próbáljuk körülírni: hogy egyrészt a szereplők minden másnál jobban rettegnek a megszégyenüléstől, másrészt egyetlen komolyan vehető motivációjuk az, hogy kijussanak a színpadról. A bohózatokban mindig mindenki kijutni akar, de egy rajtakapás, egy ajtónyitás, egy elejtett megjegyzés általában mégis maradásra és hazudozásra kényszeríti őket – hogy aztán a hazugságok visszafordíthatatlan áradata uralja el a felvonásokat. Ezt a receptet egyrészt a sodró cselekmény, az egyes jelenetek, komikus helyzetek gátlástalan eltúlzása teszi szerethetővé – másrészt a szereplők gyarlósága, esendősége, és ezen keresztül ellenállhatatlan humora és mély emberismerete.