"Gyerekkoromban ijesztett a sötét, amikor aludni vágytam, és nem értettem, mit keres ágyamban az a karimás kalapos bánat, horgolt szoknyás szomorúság, és miért unszol, nehogy elaludjak. Nem értettem az éjszakát, a bevackolt álmok bizonytalanságát: kilóg a lábujj, és harapdálja a hideg. Féltem attól a mély kúttól, amibe éjszakánként belezuhantam, s nem értettem azt sem, hogy ez a félelem, amit gyakran éreztem, miért jó. Talán azért volt nehéz elaludni, mert tényleg izgalmas a sötét, az a csiklandozó, nyugtalan izgalom."
Az előadásban az elalvás körüli hercehurcákat fogják játékra, ahogy Bertók László versének címét kölcsönvéve "kifogást keresünk az esti ramazurikra": Sötétben nem látok aludni!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások