"A szegénből lött kazdag emberről és a kazdagból lött szegénről"
A ló és a szarvas
Heltai Gáspár Száz fabula című, Aesopus nyomán írt mesegyűjteménye a magyar irodalom, egyben a reneszánsz széppróza egyik kincsesbányája. Tanulságos, örökzöld, szórakoztatva tanító, élvezetes állatmesék ezek, melyeknek legtöbb motívuma napjainkban is ismerősen cseng a ravasz rókáról, az acsarkodó, buta farkasról, a hiú macskáról, a nagyravágyó, utánzó majmokról. Remekbe szabott, inkább emberi, mint állati figurái valóban színpadra kívánkoznak: az előadás feleleveníti az erdők-mezők varázslatos birodalmát, furcsa, esetlen, félelmetes, mulatságos, szeretnivaló lakóit, akik voltaképpen nekünk, a mi gyarlóságainknak, vágyainknak, esendőségünknek tartanak tükröt. Négylábúak, szárnyasok és egyéb "lelkes állatok" kalandjaiban mind gyerek, mind felnőtt meglelheti a maga örömét, a neki szóló tanulságot.
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások