S ajtódon nem jut át a lámpa fénye,
Szemed hunyd le akkor, kis gyermekem,
Markalf jő el majd ágyacskád elébe.
Ujjam ugráló szívedre fonom,
Dobogása a csendet ne zavarja.
Éjszín palástom fejedre dobom;
Tekinteted hogy biztos eltakarja
S hogy álmod semmi se zavarja meg,
Pókhálós számból szelíd lesz majd dalom;
Sziszegve száll, hogy álmodj édeset,
És véle múljon minden fájdalom.
Markalf jő el majd ágyacskád elébe,
Szemed hunyd le akkor, kis gyermekem.
S ajtódon nem jut át a lámpa fénye,
Ha itt az éj, homály és félelem.
Szabad-e haragudni anyára, mert nem engedte nézni a televíziót? Szabad-e haragudni a testvéredre, és rosszat kívánni neki, csak azért, mert néha idegesítő? Szabad-e elutazni oda, ahol az álmok laknak, és szabad-e kiengedni őket a nappal világába? Majd megtudod, ha Somával tartasz Markalf, az Álmok Ura birodalmába.
A(z) Bóbita Bábszínház előadása
Hozzászólások