Legyen benne sok zene, izgalom, nevetés. Legyenek benne jelmezek, és kell, hogy legyenek benne jó szerepek! Úgyhogy most játsszuk azt, hogy testvérek vagyunk. Jó testvérek. De hogyan lehet testvériesen elosztani egy malmot, egy csacsit meg egy kandúrt? Nagyon nehezen. Nincs mese, a legkisebb fiúé lesz a látszólag legértéktelenebb "jószág", és néhány ócska ruhadarab. Amikor azonban a kandúr megszólal, majd kölcsönkéri a kalapot, a köpönyeget és a pár csizmát, mégiscsak kezdetét veszi a mese. Mely elröpít minket a sűrű, sötét erdőbe és a rétre, hol aranyszőrű nyáj legelész, azután az üvegpalotába, hol Otrom-Fotrom, a nagy varázsló heverész. Legyen ez egy mesejáték a barátságról, a bizalomról, a furfangos észről, a szegénylegény szerencséjéről. Mese a szomorú királylányról, Szélvári királyfiról és kettejük szerelméről. És játék, melynek főszereplője: a Csizmás Kandúr.
Játsszunk együtt!
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások