„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” (George Bernard Shaw).
Nincs annál izgalmasabb, mintha valakinek van egy saját, különbejáratú cirkusza! Játék, izgalom, pezsgés, nevetés egész nap! Csupa taps, csupa reflektorfény! De mi van, ha a társulat egyszer csak megöregszik és nyugdíjba vonul? Nagyon, nagyon… nagyon unalmassá válik az élet egy pillanat alatt… Hiszen milyen szórakoztató dolog lehet az otthonülésben?

Így érez Filoména, a megöregedett kötéltáncos-akrobata és férje, Abakusz a híres idomár és cirkuszigazgató is, mikor hirtelen belecsöppennek a megérdemelt pihenésbe. Nagyon, nagyon… nagyon unatkoznak!

Egyetlen emléket hoztak magukkal: egy ócska, rongyos cilindert, ami még Abakusz nagypapájáé volt. De ez milyen cilinder! Valódi cirkuszi cilinder! Nincs cirkusz? Na, majd akkor lesz! És innentől kezdve felpörögnek az események. Legyen elég annyi, hogy Cilindercirkusz világszáma abban rejlik, hogy bármilyen apróságból képes nagy cirkuszt csinálni!

A produkció által keltett varázslat nem a hagyományos látványvilágra épül, inkább az ötletesség, a meglepetés, az interakció kap hangsúlyt. A tervezett előadás célja a szórakoztatáson túl az, hogy egy közösen megélt és eljátszott történet kerekedjen a publikum részvételével, amely közvetlenségéből és egyszerűségéből adódóan nemcsak felemel és elvonatkoztat, hanem olyan mindennapi érzést generál mindenkiben, amitől ez a mondat csúszik ki a száján a végén: „Ez akár nekem is eszembe juthatott volna… de jó!”

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása