Kelet kapuja, végállomás. Vasutas performansz lokálpatrióta ízzel, videókkal, hangjátékkal, nosztalgiával és egy vasúti tekerős izével.

1991. június 19-én Csap irányába az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét, amikor Viktor Silov altábornagy fekete Volga 3102 típusú autóján 15 óra egy perckor, Záhonyt elhagyva, áthajtott a Tisza hídján. Ugyanebben a pillanatban, alig száz méterrel odébb, a záhonyi Petőfi Sándor utca 21-es szám alatt Háda Fruzsinka megtette élete első lépéseit a konyhában. Azóta eltelt harminchárom év. Mi történt azóta? És mi nem?

Háda Fruzsina, az SzFE végzős drámainstruktor hallgatója, számos független előadás színésze hazatér szülővárosába, Záhonyba, hogy elkészítse diplomamunkáját a rendszerváltás után hanyatlásnak indult vasutas városról.

Fábián Péter, az előadás másik alkotója Szegeden is jól ismert: a k2 Színház egyik alapítója és vezetője volt, manapság prózai előadások mellett bábszínházban is rendez, tévésorozatot ír, és tanít.

„Hogy a miénk is tud lenni ez a monodráma, azt az alkotók közösségi színházas megoldásai is eredményezik. A záhonyi idősek, akik mesélni tudnak a régi időkről, érthetően nem tudnak itt, Budapesten játszani az előadásban, de a jelenlétük tapintható és átélhető a tárgyaik, a bejátszásokban hallható megrendültség révén. Az előadás viszont a nézők felé is kinyílik, amikor Háda Fruzsina kinyitja az oroszok kivonulásának emlékére készített emlékdobozt.”

Produkciós asszisztens: Nádasdi Szandra
Hang és videóvágó: Láng Alexandra
Technikus: Lengyel Ákos Papa