A japán mondák szerint az emberek a démonoktól való félelem miatt járnak a helyes úton. Bekkanko viszont akárhogy igyekszik, képtelen riogatni bárkit is - grimasz-szerű arckifejezése mindenkit mosolyra fakaszt, démon társai lekezelően bánnak vele, kiközösítik. Egy nap azonban találkozik egy vak lánnyal, Jukival, akibe első látásra beleszeret. A felszín alatt rejlő értékek megismeréséről, a félelem szülte előítéletek erejéről és a kirekesztett magányáról szóló klasszikus mesékből gyúrt szívszorító történetet Asaya Fujita 1979-ben állította színpadra. A kortárs darabot azóta számtalan adaptációban mutatták be világszerte - ezek összes előadása mára jócskán meghaladja a háromezret. A Bekkanko olyan egyetemes értékeket állít középpontba, mint a tolerancia és az empátia, általuk pedig a negatív előítéletek leküzdését, a felszín alatti tulajdonságok megismerésének fontosságát hangsúlyozza. Bízunk benne, hogy a szülők és a pedagógusok is osztoznak majd lelkesedésünkben, s pozitívan állnak előadásunkhoz, hisz napjainkban még a korábbinál is fontosabbnak látszik nyitott, a világra kíváncsi fiatalokat nevelni. Akira Saneto meséje alapján a német változatot japánból fordította: Keiko Oshima-Gerisch és Hedi Rothkegel németből fordította: Fábri Péter

A(z) Soltis Lajos Színház előadása