Az Aranykor idején mindenki egyenlő volt. Az emberek együtt éltek a kozmosszal, a természettel. Az állatokat testvéreiknek tekintették, értették a nyelvüket, gondolatátvitellel kommunikáltak egymással. Gondolataiknak teremtő ereje volt: a mítoszok szerint, ha például egy rózsára gondoltak, az azonnal megjelent a kezükben...
A ma élő emberek többségének az Aranykorról inkább tudatalatti elképzelése van, bár a sóvárgást a szépre, az igazra és a jóra minden élőlény képes érzékelni. Az emberek többsége vágyik a szépre és a jóra! Milyen jó lenne egy jobb világ, ahol nyitottabbak, megbocsátóbbak, kedvesebbek, becsületesebbek az emberek! Ha vágyunk effélékre, akkor talán még jelentenek számunkra valamit a "becsület", "hűség", "szépség", "szeretet", "tisztaság", "béke", "felelősség" szavak. Ha ez így van, akkor misztikus értelemben már "aranykoriak" vagyunk.
Nem hagyományos értelemben vett gyermekelőadást hoztunk létre. Azt már sokan megtették előttünk. Az előadásunk alapjául szolgáló Antoine de Saint-Exupéry mű nem meseregény, mintahogy az általunk bemutatott megközelítés sem az. Számunkra ez az írás egy "kis jézusi" történet, igazán a felnőttek értik meg, ugyanis van a regénynek néhány titka, amit a kisebb gyerekek még nem biztos, hogy felismernek. Úgy gondoltuk, hogy a környezet - tágabb értelemben véve a világ - tönkretételét és érzéketlen kizsákmányolását a helyszínválasztás tökéletesen jeleníti meg. Egy elhagyatott gyárépület (acélhengermű) szimbolizálja a legjobban a világban uralkodó véghetetlen érzelmi és értelmi káoszt, azt a Vaskort, ami az ősi próféciák szerint a következő új Aranykorral kecsegtet.
A kis herceg története a legprecízebben mutatja a letűnt és a várva várt új Aranykor iránti leküzdhetetlen vágyunkat. Mindezek mellett gondolatébresztő szórakozást is kínál, hisz az ember által alkotott és működtetett társadalom karikatúráját mutatja be.
A(z) Diósgyőri Vasgyár - Nemesacél Hengermű előadása
Hozzászólások