Festő, grafikus. 1938-1943: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István volt. Művészeti tanulmányaival párhuzamosan 1938-1943 között elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetemet is. 1998: érdemes művész. A szocialista realizmus megjelenésekor, 1948-ban az MTI-ben fordítóként helyezkedett el és évekig nem szerepelt kiállításokon. Az újságírói pályát a művészeti életbe való visszatérése után sem hagyta el, 1980-ban a Világgazdaság című napilap szerkesztőjeként ment nyugdíjba. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Magyar Festők Társasága tagja. Kezdeti, "fauve-osnak" mondott figurális képeitől fokozatosan eltávolodva olyan, emberi vagy állati alakokra csak utalásszerűen emlékeztető figurákhoz jutott, amelyek mélység nélküli sík háttér előtt állnak. Ezeket az alakzatokat bálványoknak nevezte el. E figurák jellege az évek során alapvetően nem változott, de a legutóbi időkben mozgalmasabbak, "lazábbak" lettek. Az olaj- és temperafesték mellett technikái: a domborúan megmunkált "salakrelief", a fanyomat-kollázs, az uszadékfa-assemblage, a monokróm vagy színes fametszet.