Színész, rendező, a huszadik századi magyar színház- és filmművészet kiemelkedő alakja. 1949-től tanított a Színművészeti Akadémián, 1972-től haláláig az intézet rektora volt, számos kiváló magyar színész tanult tőle. 1962-ben szerződött a Vígszínházhoz, nyolc évig töltötte be az igazgatói posztot. Olyan történelmi magyar filmeket rendezett, mint A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, az Egri csillagok, vagy a Fekete gyémántok. Két alkalommal kapott Kossuth-díjat, érdemes és kiváló művész volt. Kétszer nősült, második felesége Szemere Vera színésznő volt, fia Várkonyi Gábor rendező.
Hozzászólások