Tímár Béla

színész, közreműködő, szereplő
Született: 1947. október 8. (Magyarország, Gyula)
Meghalt: 1989. február 2. (Magyarország, Budapest)
Film: 32 db


1972-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, osztályvezető tanára Ádám Ottó volt. Ferenczi Krisztina színésznőt vette feleségül, gyermekeik halála után elváltak. Tímár 1980-ban Jászai Mari-díjat kapott. Tragikus módon félbetört pályafutása alatt végig a Madách Színház tagja volt, a színészet mellett rendezéssel is foglalkozott, 1988-ban rendezői diplomát szerzett. Mindössze 41 évesen hunyt el, halálát agydaganat okozta.

Film (32)

Hozzászólások

Dennis39 2013 júl. 25. - 22:55:09
Rövid i-vel van a családi név. De sokszor elrontják, sajnos, dehát ilyen ez. Ahogy a bátyám mondaná, mindegy is, csak írjanak róla :)
offtopic
Anditos 2012 júl. 14. - 20:31:17
Egyetértek. Néhány filmjéhez rövid i-vel írták a nevét, és valaki azon filmek kapcsán nyitotta meg a topikját. Ideje lenne orvosolni a figyelmetlenséget. (én is véletlenül odaírtam be egy kommentet az elõbb)
Elsõ "találkozásom" a hangjával a Starsky és Hutch sorozatban Huggy Bear szinkronja volt, imádtam. Aztán a Keménykalap és krumpliorr következett. Sajnos színpadon nem láthattam.
10/10
szingh 2012 júl. 14. - 20:24:22 10/10
Beszarok, ezen a szaron két Tímár Béla topik van. Timár és Tímár? Mi jöhet még?
http://port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=26158&i_topic_id=1&i_city_id=3372&i_county_id=-1
10/10
szingh 2009 aug. 16. - 20:43:55 10/10
Húsz éve halt meg, negyvenkét évesen. Ma este az Illetlenekben jó volt újra látni, megemlékezni Róla! Köszönet ezért az m1-nek!

TÍMÁR BÉLA
színész, rendezõ
Gyula, 1947. október. 8. - Budapest, 1989. február 2.
Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola 1971. - színész szak
Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola 1988. - operarendezõ szak
1971-1989 Madách Színház
Jászai Mari-díj 1980.

Csukás István

Timár Béla halálára

Február 2-án az Isten
nem tartózkodott Budapesten.
Vagy lehet, hogy éppen félrenézett,
mit számít neki egy élet.
Mit számít neki egy halál,
fásultan öröklétet zabál.
Ha Õ teremtett, mért hagy el a végén?
Döglegyek másznak a képén.
Mért nincs, ha van, keserû felnõtt
gyerekként mért káromolom Õt?
Nem kellene ezt is a többihez írni,
s összepréselt szájjal szótlanul kibírni?
Hogy ajándék minden, ritka ünnep,
hogy élve leéljük életünket.
Hogy mindig más hal meg – ócska vonat,
kattog fejemben a gyáva gondolat.
S mennyi trükk van még, befalazott ablak –
Eltûnt barátom, száraz szemmel elsiratlak.