Thomas Stearns Eliot az Amerikai Egyesült Államokban született. Gazdag bostoni család sarja volt, üzletember apával, patinás kereskedőcsaládból származó mamával. Természetes, hogy a Harvardra ment tanulni. Az egyetem elvégzése után tanulmányutak követték egymást.1910 és 1911 között a Sorbonne-on tanult Párizsban, utána megint a Harvardon folytatta filozófiai tanulmányokat 1914-ig. 1913-ban Németországba utazott, 1914-ben Angliába; Oxfordban tanult újra csak filozófiát, aztán 1915-ben Londonba költözött. Előbb tanítással kereste a kenyerét, aztán banktisztviselő lett. 1917-ben keletkezett első nagy verse, a Prufrock. 1917-19 között az Egoist című imagista folyóirat főszerkesztője lett; ez az első olyan állása, amely valódi érdeklődéséhez állt közel; Eliot, amellett hogy költő volt, szeretett hivatásszerűen foglalkozni az irodalommal. 1922-ben megalapította a Criterion nevű folyóiratot, amelyet aztán 12 éven át szerkesztett, és ekkor jelent meg az Átokföldje című verse, amely már akkor érdeklődést keltett, mára pedig a modern költészet egyik mérföldkövévé vált. Ezra Pound hatására idézetekkel teletűzdelt verseit eszköztelenebb, ugyanakkor mélyebb, vallásos meditatív hangú költemények váltották fel. 1935-ben a Faber and Faber kiadó munkatársa lett, majd később az igazgatója, egészen haláláig.1948-ban megkapta minden irodalmár álmát, az életmű betetőzését, mikor elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Amellett, hogy verseiben a francia szimbolisták és a l7. századi metafizikus angol költők poétai hagyományát folytatta és hatását ötvözte, számtalan tanulmányban is elemezte a költőelődök munkásságát, többek között új fényt vetett Milton és Blake addigi megítélésére. Száraz és pontos célzásai ugyanolyan felismerhetővé tették esszéit, mint száraz és pontos, sőt kegyetlen képei a líráját. Drámákat is írt, ezek közül legjelentősebb a Gyilkosság a székesegyházban, amely Thomas Becket érsekről, az anglikán egyház mártírjáról szól oratóriumszerű zengéssel és megdöbbentő líraisággal - melyet némely kritikusok fel is róttak neki. Társul egy sajátos szín is Eliot életművéhez. Van egy műve, melyet szerte a világon milliók ismernek, még akkor is, ha esküsznek rá, hogy Eliot nevét soha nem is hallották.1939-ben ugyanis megjelent a Macskák könyve, benne egy sorozat macskákról szóló verssel. Hogy vajon gyerekeknek íródott-e, a vélemények megoszlanak, mert ezek a macskák túlságosan összetett egyéniségeknek tűnnek ahhoz, hogy a gyerekkönyv skatulyájába beférjenek. Andrew Lloyd Webber azonban azon a véleményen volt, hogy mindenképp csodálatosak, zenét kell komponálni hozzájuk. Ezzel el is indult diadalútjára a Macskák című musical, és sikereinek még korántsem ért a végére. A világ ugyan furcsaságok tárháza, ám az mégis valószínűtlen, hogy valaha újra megeshetne, hogy egy, Nobel-díjas költő egyik verseskönyvét sikeres musicallé zenésítik meg; mindenesetre talán ennek is köszönhető, hogy T. S. Eliot, a költő népszerűsége töretlen.