A Képzőművészeti Főisk.-n Szőnyi István és Réti István tanítványa volt. Első komolyabb próbálkozásaként 1935-ben freskót készített Gönc (Abaúj vm.) temploma számára. 1937-ben a Képzőművészeti Főisk. jubiláris kiállításán díjat nyert. A főváros ösztöndíjával Párizsba, majd Rómába utazott. Hazatérve 1939-től a „Nyolc festő, nyolc szobrász” művészcsoport tagjaként állított ki. Festészetében kezdetben a nagybányai tradíció folytatója volt. Külföldi tanulmányútjai elmélyítették kolorisztikus törekvéseit. 1940-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást. A következő évben Pannonhalmára került rajztanárnak, majd 1942-ben behívták katonának, elesett, emlékérc 1944-ben az említett művészcsoport kiállítást rendezett. Több műve az MNG, ill, a keszthelyi Balatoni Múz. tulajdona, 1949-ben a Fővárosi Képtárban volt emlékkiállítása. – Irod. Radocsay Dénes: Pesti művészlevelek (III., Bp., 1947); Iván Szilárd: Sz. J. (Tér és Forma, 1944); Pogány Ö. Gábor-Végvári Lajos: Sz. J. kiállításának Katalógusa (Bp., 1949).