Rajongói a legfiatalabb partygeneráció messiásaként bálványozzák, míg kritikusai az antizenei apokalipszis tébolyult lemezlovasaként tekintenek rá. Sonny Moore, napjaink legismertebb elektronikus zenésze, egy kaliforniai srác, aki úgy lett világhírű, hogy szimplán jó akarta érezni magát. Elementáris hangerejű és másodpercenként más-más hangmintákkal ingerlő zenéje maga az összeloopolt neodadaizmus, sítlusa alapvetően a dubstephez köthető, annak sötét, markánsan basszusközpontú és agresszív irányzatát képviselik, de képtelenség kizárólagosan egy műfajhoz társítani őket. Mágikus hatalmuk pont utóbbi tételhez köthető: Skrillex a ma létező könnyűzenei irányzatok legerősebb és legjellegzetesebb stílusjegyeit felhasználva ollózza össze 100%-ig partykompatibilis szuperanyagait.

Saját elmondása szerint Moore tizennégy éves kora óta készít elektronikus zenéket, első lemezei a Fat of the Land volt a Prodigy-től és a Come To Daddy Aphex Twintől, de zenei fejlődésére komolyabb hatást gyakoroltak Marilyn Manson és Trent Reznor munkái is. Ennek ellenére csak négy évvel később kezdett el DJ-zni MySpace-univerzumban ismert fedőnevén, azaz Skrillex-ként. Elsőként az Atlantic Records kínált neki szerződést, ahol 2009-ben jelentette meg első kislemezét még Sonny néven, azonban bemutatkozó stúdióalbumának megjelenését jogi viták miatt a kiadó több hónapra elhalasztotta. Skrillex vérmérsékletéhez egyáltalán nem passzolt ez a halasztás, nem is beszélve arról, hogy a kiadótól kapott előleget régen felélte, és jelentős, több tízezer dollárra rúgó tartozásai voltak, ezért próba szerencse alapon My Name Is Skrillex című EP-jét MySpace oldalán kezdte el terjeszteni. Az ingyenesen hozzáférhető anyag hatalmas siker lett, több százezren töltötték le, ezért nem meglepő, hogy Skrillexre egyből lecsapott a világhírű kanadai elektronikus zenész, Deadmau5, aki leigazolta őt kiadójához, és közös turnéra invitálta.

Lemezei:
My Name Is Skrillex (2010)
Scary Monsters and Nice Sprites (2010)
More Monsters and Sprites (2011)
Bangarang (2011)
Make It Bun Dem After Hours (2012)
Leaving (2013)
Recess (2014)