Porteleki Áron dobos és kontrás. Első zenei impulzusait édesapja révén (Porteleki László - Muzsikás, Téka, Kolinda) és a különféle budapesti táncházakból kapta, de közvetlen közelébe került az akkori budapesti underground és kísérleti jazz közegének is. Hegedülni kezdett, majd három húros brácsára váltott. Vonzotta a különféle népi ütős hangszerek világa is, és egyidejűleg jazz-dob órákra járt Geröly Tamáshoz, aki később is fontos mestere maradt. Az otthoni közeg nyitottságának köszönhetően, még gyerekkorában találkozott a freejazz-szel, a punkkal, valamint más kultúrák népzenéivel és hangszereivel, így lett fontos inspiráció a magyar mellett az indiai, afrikai, kínai, indonéz, török népzene is. Mindez, valamint kulturális antropológiai tanulmányai csak tovább szélesítették látásmódját. Zenei gondolkodásmódját alapvetően jellemzi a stílusok és műfajok nélküli szabad kreativitás, valamint alapvető alkotó erőnek tartja a népzenékből megismert rögtönzés gyakorlatát. Az aktív koncertezés mellett filmek, színházi és kortárs táncelőadások zenéjét is készíti, ez utóbbival komoly sikereket ért el. Jelenleg az egyik legaktívabb tagja a budapesti experimentális és szabad improvizációs zenei közegnek.