Pina Bausch 1940-ben Solingenben született, ahol szüleinek étterme volt. "Nem emlékszem jól a gyerekkoromra, de arra igen, hogy nagyon félénk voltam, alig beszéltem. A vendéglőnkben éltem, ami csodálatos hely egy gyerek számára, mert ott sokféle ember fordul meg. Sokszor bújtam az asztal alá, húztam az időt, hogy ne kelljen még lefeküdni. Sokan jártak hozzánk ebédelni a színházból. Én mindig köztük játszottam, ugrabugráltam. Táncoltam, pedig akkor még senkit sem láttam táncolni. Egyik nap a színháziak elvittek egy táncórára, ahol a tanár lazító gyakorlatokat végeztetett a gyerekekkel. Egyedül én tudtam megcsinálni. - Igazi kígyólány vagy - mondta, és ez olyan büszkeséggel töltött el, hogy attól kezdve csak a színházról álmodoztam." (Részlet Leonetta Bentivoglio Pina Bausch-sal készült interjújából) 1955-ben kezdte meg táncművészeti tanulmányait az esseni Folkwang Schuléban, ahova azért iratkozott be, mert ott egyaránt oktattak zenét, színházművészetet, képzőművészetet és táncot. Ott tanított Kurt Jooss is, aki híres táncos, koreográfus, táncszínház műfajának alapítója volt. Az ő irányításával tanult Bausch klasszikus balettet és a különböző modern technikákat. 1958-ban ösztöndíjat nyert, ami lehetővé tette, hogy New Yorkba utazzon, ahol először a Juilliard School növendéke lett, majd Paul Sanasardo, Donya Freuer társulatába került, később Paul Taylor együtteséhez szegődött. Ezután Antony Tudor a New York-i Metropolitan Opera balett társulatának igazgatója leszerződtette. Két évet töltött New Yorkban, majd Kurt Jooss hívására, aki új társulatot szervezett, visszatért Németországba, ahol hajdani tanára asszisztense lett. 1968-ban készítette első koreográfiáját Fragment címmel Bartók Béla zenéjére. 1969-ben az Im Wind der Zeit (Az idő szelében) című koreográfiájával elnyerte a Kölni Koreográfiai Verseny első díját. 1969-től 1973-ig a Folkwang Balett művészeti vezetője volt, majd 1973-ban a Wuppertáli Színház állandó koreográfusaként dolgozott. A színházon belül alakult meg a Tanztheater, amely az évek során számos országban turnézott. Az 1975-ben készült Le Sacre du printemps, majd az 1977-ben Bartók zenéjére alkotott Kékszakáll koreográfusi útját meghatározó előadásaivá váltak. 1980-ban meghalt Rudolf Borzik, aki nem csak férje, hanem díszlet- és jelmeztervezője is volt. Ekkor kezdett dolgozni Peter Pabsttal, aki állandó díszlettervezője lett, és Marion Citoval, aki a jelmezeket tervezte. Munkásságát számos díjjal ismerték el. 2009-ben június 30-án Wuppertalban halt meg. Néhány a legjelentősebb alkotásai közül: 1975 Orpheus und Eurydike; Le Sacre du printemps 1977 Blaubart; Komm tanz mit mir; 1978 Café Müller, Kontakthof 1979 Arien 1980 Ein Stück von Pina Bausch; Bandoneon 1982 Walzer; Nelken 1985 Two cigarettes int the dark 1986 Viktor 1987 Ahnen 1989 Palermo Palermo 1991 Tanzabend II 1995 Danzón 1996 Nur Du 1997 Der Fensterputzer 1998 Masurca Fogo 1999 O Dido 2000 Wiesenland / Zöld Föld valamint az Água, Nefés, Ten Chi, Rough Cut, Bamboo Blues, Sweet Mambo és az utolsó a ?como el musguito en la piedra, ay si, si, si...