Ybl-díjas építész. A középiskolát 1939-1947 között a budapesti Toldy Ferenc gimnáziumban végezte, majd 1947-1951 között a BME Építészmérnöki Karán tanult. Diplomája megszerzése után tanársegédként, majd adjunktusként a Műegyetemen maradt, először az Építészettörténeti (1951-57), majd a Lakóépülettervezési (1957-60) és a Rajz- és Formaismereti Tanszéken (1960-62). 1958-62 között új, műhelyrendszerű oktatási forma bevezetésével kísérletezett. Az angol Arts and Crafts mozgalomra, a Werkbundra, de elsősorban a Bauhausra hivatkozva, II. és III. éves hallgatók egy csoportja egy-egy mesterséget választhatott (asztalosság, kerámia, textilszövés stb.) és azt több szemeszteren keresztül tanulta, megismerve az anyagok jellemző tulajdonságait, alakítási lehetőségeit. Ehhez síkanyag és térkompozíciós gyakorlatok kapcsolódtak. Oktatói és tervezői munkássága mellett, mint építész szakíró is tevékenykedett. Le Corbusier monográfiája magyarul két kiadásban jelent meg (1969 és 1985), és a berlini Henschel-Verlag is átvette. 1963-65 között az UIA nemzetközi zsűriének bizottsága, a CICA vezetőségébe hívták meg. Természetesen a hazai elismerések sem maradtak el: tagja volt a MÉSZ vezetőségének és elnökségének, a Mesteriskola vezető építészei közé tartozott és 1968-ban Ybl-díjjal tüntették ki.