Fotográfus.
Huszonegy évesen került a népszerű francia képes hetilaphoz, a Paris Match-hoz, melynek hamarosan vezető fotóriportere lett. Tíz év alatt bejárta a világot, Indokínától Egyiptomig, az Északi-sarktól a Kaukázusig. A magyar forradalom hírére Pedrazzini azonnal Magyarországra indult, ahova 1956. október 27-én érkezett meg. Másnap már Mosonmagyaróváron fényképezte a sortűz áldozatainak temetését, majd ezt követően utazott Budapestre, ahol a tűzszünet és általános amnesztia kihirdetése után, a megkönnyebbült pesti utcákon készített életképeket. Képein a közeli tragédia emlékét és a remény felvillanását jelenítette meg. Október 30-a reggelén, amikor megtudta, hogy a Köztársaság téren újabb összecsapások kezdődtek, odasietett. Egy lelőtt fiatal fiú segítségére szaladt, amikor 14 golyó fúródott és roncsolta szét lábait, hasát és gerincét. A sérült riportert a gondos ápolás és a többszöri műtét se tudta megmenteni: 1956. november 7-én, 29 éves korában hunyt el Franciaországban. Egész Franciaország megsiratta, alakja a párizsi szerkesztőségben eszménykép lett, sírja zarándokhely.

Kollégái nevezték el „a szabadság fotósának”.
Jean-Pierre Pedrazzini egyike azon kevés számú személyeknek, akik posztumusz lettek a Francia Becsületrend lovagjai. 2003 őszén a magyar kormány érdemrendet adományozott Pedrazzini családjának a Nemzeti Múzeumban tiszteletére rendezett kiállítás alkalmából. A kiállításon, az ’56-os forradalom és szabadságharc során készült képeiből láthatunk válogatást.