1946-ban született Buenos Airesben, Argentínában. 18 éves korában világjáró körútra indult, hét év alatt bejárta Afrikát, Európát, Észak-Amerikát. 1971-ben Brazíliában állapodott meg, ahol magával ragadta az új filmművészeti irányzat. Balszerencséjére az országban uralkodó katonai rezsim épp ebben az évben kezdte keményen cenzúrázni a filmeket, a cinema novo rendezőit pedig száműzte. Babenco a szakmát dokumentumfilmek, rövidfilmek és reklámok készítése során sajátította el. 1978-ban Lusio Flavio című filmjével gyilkos indulatok tárgyává tette magát, a produkció ennek ellenére minden id?k negyedik legnagyobb bevételét hozó brazil filmje lett. Nemzetközi hírnevet a Pixote szerzett Babencónak, amely a brazil utcagyerekek mindennapos nyomorúságának krónikája. Néhány amerikai produkció rendezése után Babenco úgy gondolta, hogy a hollywoodi stúdiórendszerhez képest több művészi szabadságot találhat a még mindig politikai elnyomásban élő Brazíliában.