A bécsi klasszicizmus kiváló mestere már gyermekkorában szoros kapcsolatba került a muzsikával, mint a hainburgi gyermekkórus, illetve a bécsi Saengerknaben együttesének tagja. 1762-ben Esterházy herceg udvarába került, ahol zavartalan körülmények között, idejét és tehetségét teljesen az alkotómunkának szentelhette, sőt a herceg házi zenekarának élén módjában állott műveit rögtön keletkezésük után meghallgatni. 1784-ben a zenekart feloszlatták, de a hercegi család minden ellenszolgáltatás nélkül továbbra is folyósította járandóságát. Így Bécsbe költözése után is nyugodtan dolgozhatott újabb és egyre jelentősebb művein. Európai hírnevét és nagy tekintélyét fokozta két londoni útja. Mindenütt lelkes tisztelettel fogadták és ünnepelték, az oxfordi egyetem díszdoktorává avatta.

Élete utolsó két évtizedének óriási sikereit ismerve majdnem érthetetlennek tűnik, hogy halála után milyen gyorsan elfeledték muzsikáját. A 20.század kezdetén kibontakozó, a romantika reakciójaként jelentkező mindenféle klasszicizmushoz vonzódó általános reneszánsz valósággal újra kezdhette a Haydn-muzsika felfedezését. A közhellyé vált "Haydn-papa", "a szimfónia atyja" kitételek mögött meghúzódó naiv Haydn-portré újjáalakítása az előadóművészet feladata és mindmáig nem fejeződött be: még mindig alig tucatnyi szimfóniáját, kvartettjét hallja csak rendszeresen a nagyközönség, számos műfaját pedig egyáltalán nem ismeri.

Természetesen nem véletlen, hogy a köztudatban oly sokáig megmaradt a Haydn zenéjének nyugalmát, kedélyes, családias derűjét, romlatlan, falusi egyszerűségét hangsúlyozó egyoldalú esztétikai ítélet, hiszen ezek kétségkívül muzsikájának legjellemzőbb vonásai. De a komoly tépelődés, a fájdalmas pátosz legalább annyira organikus vonásai zenéjének. A zenei formamodellek továbbfejlesztésében, klasszikus tökéletességük munkálásában pedig minden idők egyik legnagyobb művésze. Művészetének középpontjában abszolút zenei alkotások és oratóriumok állnak. A klasszikus zenei formák nagyrészt az ő zenei munkássága nyomán nyertek végleges megfogalmazást. Bár nem vetette el az elődök formakészletét sem, de maga is állandóan kísérletezett, s így alkotta meg hetvenhét kvartettjét és több mint száz szimfóniáját. Legérettebb művei közé tartoznak a Teremtés és az Évszakok c. oratóriumok. Operái, figyelemreméltó értékeik ellenére, hatalmas és számszerűleg is óriási életművében csak szerényebb, bár nem lebecsülendő helyet foglalnak el.