1935-ben született Budapesten, az ELTE ÁJTK szakán szerzett diplomát 1958-ban, majd 1962 és 1967 között a BTK pszichológia szakára járt. A hetvenes években Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumait is látogatta. Házitanítóként kezdett dolgozni, de statisztált a Nemzeti Színházban is. Tíz évig volt a Család és Iskola munkatársa, három esztendeig tanított pszichológiát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Dolgozott a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadójánál, majd az Országos Pedgógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója és szeniora lett. 1992 és 1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékének docense, majd a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója volt.

Részt vett a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében Solymáron, 1991-től a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetőjeként dolgozott. 1990-től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke. 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke és a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja. Háromszor nősült, négy gyermek édesapja.