Festőművész. 1987-92: pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, mestere: Keserü Ilona, Bencsik István; 1992-95: Janus Pannonius Tudományegyetem Mesteriskola, mestere: Konkoly Gyula. 1997: a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa; 1997: Derkovits-ösztöndíj. Budapesten él. 1995-től szerepel országos tárlatokon. 2001-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület alelnöke. Mobil objektjei a mozgás és az elektronikával manipulálható téri változások esztétikai valóságának megjelenítői. Mobiljaihoz konceptuális festészetet társít. Festményein kétféle festészeti tradíció együttes megjelenésének és együtthatásának lehetünk tanúi. A vastag, gesztusokból álló festékréteg alkotta absztrakt háttérre rákerül egy vagy több figurális elem, és ezek az elemek adnak jelentést magának a háttérnek: alagút, táj, város, légkör, szeméttelep vagy hullámzó tenger lesz belőle. A festmények egy része a magánéletünkben, privát szféránkban lezajló olykor banális jeleneteket örökít meg. A 90-es évek végétől egyes képeken az ábrázolt jelenet, életkép mellé a festékrétegbe belevésett - így az eltérő színű alapot is felfedő - felirat kerül. A feliratok általában korunkat jellemző mottószerű mondatok, amelyek értelmezik vagy átértelmezik a képet, egy történet részévé teszik az ábrázolt jelenetet. Ezek a festmények leginkább a képregények vagy story-boardok narratív szemléletével tartanak rokonságot. Festményeinek felhasznált forrása a divatfotók, reklámfotók dömpingje, a fotórealizmus azonban idegen munkáitól: képeit érzéki festésmód, pasztózus ecsetkezelés, anyagszerűség jellemzi.