Lehet, kicsit megtévesztõ volt számodra a hsz-om a "mesével" kapcsolatban, hisz írod, te nem féltél... Bevallom, hogy természetesen én sem, amikor gyermekkoromban láttam. És érteni is értettem!:) A rémálom természetesen csak képletesen értendõ. Egyszerûen a "rémálom" jelzõvel szemléltetni próbáltam a mese illusztrációjának ízléstelenségét és gusztustalanságát. Persze mindenkinek más az ízléstelen és más a szép, de úgy gondolom Heinzelmann Emma képi világa akkor is fényévekre van egy egészséges gyermek lelkétõl. Még akkor is, ha éppen az adott korszakban õ, mint illusztrátor szakmailag épp befutott volt. Ha jól elolvastad a hsz-at láthattad, hogy azt írtam "a mesével különösebb baj nincs" (bár a történetek sem voltak hatalmas durranások) de továbbra is azt állítom, hogy ennyire nyomasztó és ízléstelen szín és formavilágú mesével ezen a sorozaton kívül nem találkoztam. (vagy nagyon utána kellene járni...)

Szerintem az egyik legjobb mese, nyilván nem gyerekeknek szólt. Pedig fiatalabb vagyok mint te és mégis értettem és nem féltem. __"Egy bácsikám, ki csõsz volt, s egész évben a varjúdombi kunyhóban lakott, olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett. Élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan õ élt. Mert õ volt, õ volt meséje minden hõse, a hónapok és magok ismerõje, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga." - halljuk minden mese kezdetén a bevezetést. Sokban hasonlít ez gyermekkorunk történeteihez, mégis a Varjúdombi mesék igen különös helyet foglal el a magyar mesék között. A készítõgárda tagjain végig tekintve ismerõs nevekkel találkozhatunk: Tarbay Ede író; Bálint Ágnes dramaturg; Foky Ottó rendezõ; mesélõk: Bánffy György és Gálvölgyi János; zeneszerzõ Pethõ Zsolt. Ennek ellenére a mese hangulata, szereplõi, színvilága homlokegyenest ellenkezik az eddig megismert, megszokott, megszeretett sorozatokétól. Valahogy borongósabb, pasztelosabb, melankolikusabb, mélyebb. Egyes összeállítások (origo, katsumi.blog.hu) egyéb jelzõket is használnak a szériával kapcsolatos érzetek, gondolatok leírására, de én nem mennék ennyire messzire. Nekem tetszik a papírkivágásos technika, mert azt hiteti el velem, hogy ennek köszönhetõen akár én is készíthetek otthon magamnak "mozgómesét". Nekem tetszenek a történetek, mert szívmelengetõek, még ha a szereplõek kicsit különcek is. Az eddig nem tapasztalt hangulat talán annak a Heinzelmann Emmának köszönhetõ, aki a mesekönyvet is illusztrálta, és a sorozat látványvilágát is tervezte. Sajnos a legnagyobb videómegosztó portálon nincs fent egyetlen rész sem, de itt sok-sok epizódot megtekinthettek. DVD-n megvásárolható két kiadás is (1, 2). Hangulatébresztésnek pedig az egyik kedvencem: Mese a kovácslegény varázspatkóiról.""""

....inkább....:(

De ezek szerint neked semmilyen emléked nincs a "mesével" kapcsolatban, mivel még azt sem tudtad, hogy mi köze a kettõnek egymáshoz.:)
A gyerekek fantáziájáról pedig csak annyit; még szerencse, hogy nem csak a Disney világában mozog. Bár erõs a "terror" a szellemi/lelki elsilányulás elérése érdekében. De a Varjúdombi sem egy egészséges gyermek fantáziáját tükrözi, fõleg, ha a képi elemekre koncentrálunk, és ha magamat veszem egészséges lelkületû és fantáziájú (ex) gyermeknek. Már pedig minden bizonnyal az voltam...:)Sõt, az én gyerekeim is utálják, pedig nem Barbie/Disney rajongók.

Tényleg benned maradhatott az emlék:) vagy inkább:(
Csak annyit fûznék hozzá, azért a gyerekek fantáziája sem csupán a Disney-Barbie tengelyen mozog, errõl szól a Prizma filmes folyóirat egyik tavalyi száma is.

Csak annyi, hogy mindkét rettenetet egy Tarbay Ede nevû író alkotta. Magukkal a mesékkel talán nem is lenne akkora baj, bár nekem egy története sem tetszett gyerekkoromban. De a "mesék" illusztrációja a történeteket esetleg befogadni akaró gyermek kedvét biztosan elveszi, mivel durva és gusztustalan figurái, ízléstelen színvilága szabályosan taszító. Nekem legalábbis az volt/van. És nem tudnék olyan ismerõst említeni a korosztályomból, aki ne negatívan nyilatkozna errõl a "mûvészinek" beállított mese sorozatról, ami gyermekkorban inkább egy tökéletesre sikeredett rémálomra hasonlít, amibõl verejtékben úszva ébredünk és amire max a nosztalgia hamis illúziójával tekinthetünk vissza kellemesen felnõtt korunkban...

Mi a kettõ viszonya? Bocs a tudatlanságomért, köszi az infót!

Ha már a Varjúdombi meséknek van topikja, legyen a meleghozóknak is. :-)))