Egy anya, aki nem szereti a fiát. Vagy csak nem tudja, hogyan kell szeretni? Egy fiú, aki kötődéseket keres. És önmagát. Zárt ajtók. Vajon merre nyílnak?
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2010 dec. 17. - 21:57:46
Különös film ez, balladisztikus elbeszélésmód jellemzõ rá. A szereplõkrõl elég keveset tudunk meg, éppen csak a szükséges minimumot. Anya és fia kvázi kisiklott életû emberek, üresek a mindennapjaik, és képtelenek egymással normálisan élni. A család darabokra hullott szét, s ugyanígy a családtagok élete is. Az anya iszik és tévézik, a fiú meg állítólag iskolába jár, de csak állítólag. Egymástól elvadulva, egymás mellett élnek (nem pedig úgy, mintha egy család lennének), alig szólnak egymáshoz. A fiú önként "ketrecbe" zárja magát, az anya pedig nem tud neki segíteni. A feszültség szinte tapintható, és várjuk, hogy mikor következik a "robbanás". Végül is a megoldás az lesz, hogy egyikük engedni fog. De hogy kicsoda, azt nem árulom el, tessék megnézni. :))
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar filmetűd, 17 perc, 2010
Hozzászólások