Viktória királynő a tizenkilencedik század egyik legtermékenyebb naplóírója volt, aki néha akár 2500 szavas bejegyzést is írt egy nap a naplójába. Az államügyektől a családi pletykákig papírra vetette a benyomásait. Attól féltek a hozzá közelállók, hogy a legszélsőségesebb gondolatai felfordulást okozva írásos formában szivároghatnak ki. Tény, hogy a halála után sok írását megsemmisítették és a naplóit a leánya "szerkesztette" át. Azonban, ami fennmaradt az általunk ismerttől teljesen eltérő asszonnyal ismertet meg bennünket. Most A.N. Wilson olvassa a magánnaplóit és kiadatlan leveleit, melyek felfedik a királynő személyiségét alakító tényezőket. Az anyjához fűződő gyötrelmes kapcsolatától a domináns férfiéig, akihez ragaszkodott apaképe keresése során, továbbá az Albert herceggel kötött házasságát csatatérré tevő harcok időszakában is, Viktória királynő mindig egy bizalmas kapcsolatokra vágyó asszony maradt. Leányként, asszonyként, anyaként és a terjeszkedő birodalom királynőjeként, ahogyan barátok és a családtagok jöttek és mentek a tolla maradt az egyetlen megbízható társa és barátja.