Ajtony Árpád az 1968 után indult fiatal írónemzedék egyik legígéretesebb tagja volt. Néhány írása meg is jelent, ám a hetvenes évek kultúrpolitikája nem tűrte őszinte, olykor tabudöntögető témaválasztását, szokatlan hangját és stílusát. Ajtony Árpád több más nemzedéktársához hasonlóan elhagyta az országot. Gödrös Frigyes filmje Ajtony két novellája (Rákóczi Kázmér, Elmentem Cselebihez) alapján készült. Mindkettő a felnőtté válással, az identitás- és példaképkereséssel küszködő középiskolás korosztály életérzését mutatja be - a történelmi és magánéleti titkoktól, elfojtott indulatoktól és lázadási kísérletektől sistergő hatvanas években. A film egy ellentmondásosságában is izgalmas korszak érzékletes megidézése.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
olahmiki1959
2013 aug. 28. - 06:23:47
Ilyen rossz filmet nagyon régen láttam!
Úristen!
Idézek az ismertetõbõl:
"...a felnõtté válással, az identitás- és példaképkereséssel küszködõ középiskolás korosztály életérzését mutatja be - a történelmi és magánéleti titkoktól, elfojtott indulatoktól és lázadási kísérletektõl sistergõ hatvanas években. A film egy ellentmondásosságában is izgalmas korszak érzékletes megidézése." - lehetett volna, fûzöm hozzá én.
Annyi hiba, melléfogás, a korszak ismeretének teljes hiánya jellemzi ezt a tv filmet, hogy szinte felsorolni is lehetetlen.
A legelsõ, megbocsájthatatlan, és mindenek feletti probléma, hogy EGYETLEN EGY ÉLETSZERÛ, TERMÉSZETES PÁRBESZÉD EL NEM HANGZOTT A FILMBEN!!!
A dramaturgokat - állítólag - azért tartják, hogy amikor egy forgatókönyv eléjük kerül, amelyben a szerzõ világmegváltó gondolatokat akar közölni az olvasókkal, nézõkkel, akkor az anyagban lévõ - néha csikorgó, suta, életszerûtlen, mesterkélt - dialógusokat, párbeszédeket átírják, és fogyasztható, érthetõ, a természetes, élõbeszédhez közelítõ szövegeket adjanak a szereplõk szájába.
Ez a színházaknál is mindennapi gyakorlat, a színdarabok értelmiségi szerzõi nem minden esetben ismerik a különbözõ embercsoportok - melósok, bûnözõk, prostituáltak, külvárosi csibészek, nyugdíjasok - beszédmódját, írnak "valamit", aztán az vagy jó, vagy nem.
Ilyenkor jön a dramaturg, és segít.
A lényeg, hogy ebben a filmben szinte mindenki - fõleg a diákok, - éneklõ hangsúllyal, sokszor rosszul artikulálva, mesterkélten beszélt, a szövegek, a mondatok pedig még a leghétköznapibb szituációkban is olyan emelkedettek voltak, hogy rögtön azt mondtuk, akik néztük a filmet, hogy :
"Így nem beszélnek emberek a valóságban!".
Aztán jöttek a megmosolyogtató bakik, amik arról árulkodtak, hogy a film készítõinek fogalmuk sincs a hatvanas évek gimnáziumairól.
Kérem, a 60-as években Magyarország összes általános iskolájában és gimnáziumában a sötétkék iskolaköpeny hordása kötelezõ volt!
Olyan elõ nem fordulhatott, hogy egy egész osztály "civilben", utcai ruhában ült volna be a padokba.
A fiatalok külseje egyébként teljesen eklektikus volt.
A lányok ruhája és frizurája a házibulin a hatvanas évek elejének megfelelt ugyan, némelyik fiú pálmafás nyakkendõs, buzirózsaszín zakós, bedobott hárés külseje viszont az ötvenes évek végén volt divat, a hatvanas években már régen túllépett rajta az idõ.
Volt olyan jelenet, amelyben a fõszereplõ lány a kertben, magasra felröppenõ szoknyával, néhányszor körbefordult, azért, hogy látni lehessen, hogy nincsen rajta bugyi.
Na most.
A 60-as években biztosan elõfordult, hogy egy nõ úgy ment ki az utcára, hogy nem vett fel bugyit a ruhája alá.
Tízezer esetbõl kb. egyszer, de lehet, hogy még így is sokat mondtam.
Elképesztõ marhaság.
A rendezõ biztosan a mai trendet, divatot, szokást akarta a 60-as évek Magyarországára rávetíteni, de nevetségessé vált, mert ilyen egyszerûen nem fordult elõ.
Aztán a gyermeteg, filmes bakik.
A szeretkezés elején Nagy Ervin kihámozza a lányt a kombinéjából, a következõ pillanatban viszont a kombiné ismét rajta van a lányon.
De ezek "csak" a hanyagságból, oda nem figyelésbõl adódó hibák, az igazi kérdés nem ez.
Az egész filmbõl tulajdonképpen nem derült ki, hogy ezt a filmet miért is kellett elkészíteni.
Mi volt vele a készítõk célja?
Ugyanis a hatvanas évek fiataljainak életérzését, identitáskeresését nagyon nyögvenyelõsen, hibákkal és teljes tévedésekkel tudták csak ábrázolni, a Gáspár Tibor tanárfigurájában rejlõ, a történelem viharait megszenvedõ értelmiségi történetét, eltemetett fájdalmait, életútját viszont nem bontották ki megfelelõen, nem derült ki, hogy például mi történhetett a családjával, - elhurcolták, esetleg kivégezték-e õket, - a figurában rejlõ lehetõségekkel adós maradt a film.
A diákokat alakító fiatalok hihetetlenül gyenge színvonalon játszottak, mesterkélt hanghordozás, nulla mimika, katasztrofális beszédtechnika jellemezte õket, ennyi közepes tehetséget összegyûjteni egy filmbe, na, ahhoz kellett az igazi tehetség!
Borzasztó volt az egész.
Még a nyersanyagért is kár, amit erre a vacakra pazaroltak...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar tévéfilm, 57 perc, 2004
Hozzászólások