A filmek olyanok mint a gyerekek, a gyerekek olyanok mint a filmek. A gyerekek izgalmasak a kamerának. Ahogy elnézem őket, eszembe jut, hogy a mozi még csak százhúsz éves. Fiatal művészet. Gyerek. Még fel kell nőnie. Mark Cousins és a stáb filmjüket Jafar Panahi, iráni rendezőnek ajánlják, mély együttérzéssel.
Nincs művészet, ami többet foglalkozott a gyerekekkel a filmnél. A regények vagy a zene biztosan nem. Amikor megjelentek a videó- és később a telefonos kamerák, az emberek gyerekeket vettek fel. A gyerekek gyorsan változnak. El akarjuk kapni a pillanatot, és a filmek ebben nagyok. Úgy vélem, hogy a gyerekkor és a filmek sok vonását meg tudom ragadni benne. Arra használom, hogy felidézzem az emlékeimet gyerekekről és filmekről szerte a világon úgy, ahogyan Van Gogh használta a tájat és az arcát, hogy megfigyelje a fényt, a szabadságot és saját börtönét. A felidézett filmek a gyerekekre koncentrálnak, nem arra, amit a felnőttek gondolnak róluk. Csak élőszereplős filmekről lesz szó. Azt hisszük, jól ismerjük a gyerekekről szóló fontos filmeket, de valójában a legjobbak közül már sok elfelejtődött, vagy ritkán látható. Ezeket akarom felidézni Laura és Ben segítségével. Nem a filmtörténet időrendje szerint. Ez az izgalmas poétikus filmesszé 53 mozifilmet mutat be, 25 országból. Egy nagy utazás a gyerekek filmvilágában.