Én.:) Megérte. Érdekes. :))

A történet, a szép, hatásos filmzene, a szereposztás, a színészi alakítások, a helyszínek, a ruhák, sminkek, frizurák, a befejezés, a párbeszédek , a szinkron is tetszett, újranézve is. A főszereplőknek jól állt a szerep, Demi M.-Woody H. jó páros volt, összeillettek. A regény alapján készült filmet érdemes megnézni.

Tévedés.

Baszki. Ki az isten fogja végigolvasni a litániádat?🙄

Kedves Kodaxin! Nagyon lebilincselő, amit leírtál! Teljesen más szemszögből gondoltam a filmre, majd a hozzászólásodat elolvasva értettem meg a film másik mondanivalóját! Most még jobban tetszik a film, olyan érzésem van, mint a film elején, amikor mondja Demi, hogy a férje megtanította más szemmel nézni az épületeket...

Nem szeretnék senkit sem lelombozni, de ezek szerint csak láttátok a filmet, de nem néztétek meg.

Ha megengeditek, ha nem, elmesélem, hogy ez a film miről szólt.

Ez a film nem a két idiótáról szólt, hanem Redfordról. Nem, nem elírtam a szereplő és a színész nevét. Ezt a filmet tessék most úgy megnézni, hogy ez a film egy olyan emberről szól, aki szó szerint BÁRKIT és BÁRMIKOR megkaphat, de neki nem bárki és bármikor kell, hanem EGY valaki kellene, de azt az embert még nem találta meg.

Éppen ezért érdemes Redford életébe kissé beleolvasni, mert akkor máris látható lesz, hogy mennyi párhuzamot is mutat a fiatalsága a két idiótával, és mennyit az időskori éne a főszereplővel. Bezony.

Ebben a filmben azok, akiknek a számára az 1M USD felfoghatatlan pénz, nem látnak mást, csak a pénzt. Ők azok, akik pont az ellenkezői azoknak, mint akik a pénzt látva egyből Dagobert bácsivá változnak, lásd az ügyvédet, aki ha pénzt lát, egyből rácsap és nem engedi el. Na ő egy abszolút őszinte.... izé, szóval mert nem igazán ember, de mindegy, szóval maradjunk annál, hogy az ügyvéd az, aki tényleg így gondolkodik, mindent ki akar sajtolni az ügyből, pontosan zéró erkölcsi érzékkel rendelkezik. Ezek ilyenek és ezért ilyenek a jogászállamok, amilyenek, más szavakkal az un. nyugati démonkrachiák, amit egyesek pöszén és a nyelvtörősége miatt demokráciaként ejtenek ki.

Naszóval, ők azok, vagyis az átlagemberek és az ügyvédek, akiknek a pénz körül forog a világ és mindent ezen keresztül látnak. Nézzük azonban most a három másik szereplőt, de ez előtt fontos, hogy először azt értsétek meg, hogy ezek nem a ti világotokban játszódik.

Tehát először vegyük elő a két idiótát, a nőt és a [vad]kant.

Pusztán az érdekesség kedvéért jegyezném meg, hogy az a "házacska", amit építeni szeretnének, az a nagy büdös ámerikában nagyságrendileg 1-2 millió DOLLÁRT érne manapság, de lehet, hogy inkább 5-6 milliót. Ha ezt nem fogadja be az agyatok, ha ezt nem vagytok képesek megérteni, akkor semmit sem értetek a filmből. Mert jelen esetben nem a csórók nyomoráról beszélünk (vö: bár állásuk nincs, békésen éldegélnek a régi, cseppet sem szerény több százezer dollár értékű házikójukban - ha nem az övéké, akkor a bérleti díj sem csekély), hanem az erős középosztálybeli(!) fiatal házaspárról, akik a gazdagok közé akarnak felemelkedni. Mert hát, mi másról lehetne akkor beszélni, ha valakiknek már első osztályú hatalmas TELKE van az óceán partján, és arra már felhúzott egy szerkezetkész házat?

Akikről tehát beszélünk - csak hogy értsétek - azoknak nagyságrendileg minimum ~0.5 M USD vagyonuk van, csak ezt veszélyezteti egy ~100eUSD-s lejáró tartozás. Fontos látni ugyanis, hogy nem arról van szó, hogy "tönkremennek", hanem arról, hogy A HÁZAT veszítik el ÉS CSAK PÉNZÜK maradna. Ámde ebből ár is látható, hogy már most olyan számról beszélünk, amit TI nem tudtok befogadni, hiszen amiről most beszélünk, az egy 30-60 milliós tartozás azonnali rendezésének a problémája egy olyan házaspár számára, akiknek amúgy nagyságrendileg 100-150 milliós nettó vagyona van. Csak éppen elbukhatnak 30-100 millió forintot.

Nu barátaim, még mindig a tiéteknek érzitek ezt a világot? És még mindig nem értitek, hogy miért nem lett siker ez a film? Hát ezért: azért mert nincs célközönsége. Ez a világ ugyanis nem érdekel senkit Amerikában. Ott ezt nem is értenék, mert az alap probléma hibás? Ok, elbukják azt a házat, meg van a tőkéje, építsen fel egy másikat. Mégis mit és miért rinyálnak?

Ugye, hogy kezd másképpen hangzani a történet?

És akkor most nézzük Redford esetét.

A yacht és a ház önmagában egy 50-100 M USD-s tétel "mai értéken" számítva, de akkor sem lehetett 60-70M-nél kevesebb MAGÁNVAGYONKÉNT a hajó, a ház és csak az, amit láttunk. Tehát akkori értéken alsó hangon 1 MILLIÁRD USD-vel rendelkező emberről van szó, vagyis olyanról, aki ma is a Forbes 1000 tagja lenne, méghozzá viszonylag előkelő helyen. A számukra az 1M USD tényleg egy olyan játékpénz, mintha ti lementek a McDonald'sba.

Ennyi, nem több, nem érdekli, 1M USD csak egy VÁLTÓPÉNZ - és semmi több. Nézzétek meg a házat, amikor "berendezte" egy randira, pusztán arra összeállított egy olyan hifi rendszert, aminek ti a nevét se hallottátok még (csak a lemezjátszó egy VPI TNT Mk II aminek az újkori ára úgy 20 MILLIÓ forintnak felelne ma meg. De még ma is forint milliókban mérik használtan - ha egyáltalán hozzá lehet férni). Tehát csak arra a "hifire" úgy 30-50 millió forintot költött a főhősünk, vagyis egyetlen lehetséges táncra. Mert abban a világban EZ A TERMÉSZETES. Ebben nem volt parasztvakítás, elbűvölés, egy ilyen rendszert egy átlag nő (és egy nem audiofil vénával megáldott) soha nem fog sem felismerni, sem értékelni. Ez tehát NEM NEKI SZÓLT, hanem Redfordnak. Rendelt egy hifit - ne feledjük, nem volt ideje - és ezt rakták neki össze. Mert a pénz NEM SZÁMÍT.

Tehát most járunk ott, hogy ha jobban megnézzük, akkor valójában közel annyit költött el a nő "felszedésére", vagyis a lakberendezésre, a szükséges cselédség felfogadására (előtte üres volt az épület!), a yachton a partira, a szállodára, ruhára, ékszerekre, állat virtuális örökbefogadásra, satöbbi - mint amennyit "fizetett" az éjszakáért.

Jól látható tehát, és ezt kell megértenetek: Ez az egész "játék" tényleg csak egy játék volt Redford részéről, vagyis egyáltalán nem vette komolyan. Ő nem fizetett az éjszakáért. Feltett egy pénzt a billiárd asztalon és nyert. Elvégre, ebben a játékban ő nem veszíthetett, tudta, hogy csak idő kérdése, hogy nyerjen. Ha nem akkor este, akkor majd később. A két idióta már ott veszített, hogy elkezdett játszani.

Csakhogy nekik itt nem osztottak lapot.

Egy "no limit" típusú játékban a jó szerencsejátékos azonnal dupláz ha kell, vagyis ha egymillióról van szó, akkor kettőt mond. És most tessék csak szépen visszagondolni, hogy mi is volt az ügyvéd első gondolata? Az, hogy kétmilliót kellett volna kérni. Na ilyen a pénz logikája, és különösen akkor ha vagy nem számít, vagy másé, vagy szerencsejátékról van szó. Ha belemész a játékba, veszítesz, mert nem egyenlőek az esélyek.

Node akkor valójában mégis miről szólt ez a történt, ha jól látható, hogy a fentiek pusztán a körítés, a figyelemelterelés részét képezték?

Nem tudjátok?

Pedig elmondta Redford, belemondta a szemetekbe, csak nem figyeltetek oda, mert csak mások pénzét láttátok.

Ez a történet 30 évvel korábban kezdődött, amikor látott a metrón EGY KÍNAI(!) lányt nyakig begombolva, vagyis abban a korban, amikor még sok kínai járt a fekete magas nyakú ruhában (vö: 1993-30 év = 1963!), mint a tradicionális kínai viseletben. És akkor elszalasztotta a lányt, és ezt azóta nem bírta elfelejteni, kiverni a fejéből. És akkor most tessék ránézni Demi Moore akkori mellplasztika utáni fejére és kinézetére -> ugye hogy már kezd érthetővé válni, hogy miről szólt a film? :) És akinek még mindig kételyei lenne, az gondoljon arra, hogy milyen ruhát készített ki a számára Redford. Jé, csak nem egy ázsiait, feketében? Hogy mik vannak? :)

Tehát egyszerűen fogalmazva: Amikor Redford meglátta a nőt, akkor UGYANAZT érezte, amit 30 évvel korábban. Ugyanazt látta a lányban, amit akkor látott. És ezt akarta újra megérezni és átélni. Amikor tehát bemondta az 1 M USD-t az éjszakáért, akkor valójában nem megd*gni akarta a nőt, HANEM VELE LENNI. És annyira zavarban volt, hogy A SZOKÁSOS TÉTJÉT MONDTA BE GONDOLKODÁS NÉLKÜL! Mert nem megvenni akarta a nőt, hanem megnyerni... a szó minden értelmében, az átvitt értelemben és a szó szoros értelmében is. Egy megnyerő alak megnyeri magának a nőt... micsoda szójáték!

Redford tehát az első pillanattól kezdve ezt akarta, és ehhez nyitott be (vö: kaszinó tét!) az 1 M USD téttel. Tudta, hogy ha nem azonnal dobják ki vele (és profi szerencsejátékosként tudta, hogy nem fogja kidobni két ostoba lúzer szerencsejátékos!), akkor onnantól már csak várnia kellett, mert onnantól A MÁSIK FÉL már vesztett, csak még nem tudták. Tehát ha úgy tetszik, éppen az volt a furcsa a filmben, hogy annyira ledöbbent az idióta SZENVEDÉLYBETEG páros az ajánlattól, hogy nem is tudtak azzal mit kezdeni. És kockáztattak, feltették a testet a yachton az asztalra és nyertek... pénzt. És veszítettek, mert nem volt tovább játék.

No és mi is történt ezek után?

Redford csak önmagát adta. Ment mindenhová, vitte magával a nőt, ÉS BOLDOG VOLT. Nem volt arra szükség, hogy "elkápráztassa", hiszen TÉNYLEG tetszett neki a nő és hosszú idő óta (vagy talán életében először!) igazán boldog volt. És ennek a pénzhez - tessék megkapaszkodni - semmi köze nem volt. Egyszerűen beteljesedett egy álma, a vágya. Amit mellesleg senki és semmi nem zavart meg. Hiába ment vissza a vad[kan], az nem érdekelte a nőt, pedig fülig szerelmes volt bele a nő. Fiatalság, ostobaság jeligére, hiszen Redford nagyon helyesen fogalmazta meg: ő SOHA nem osztozott volna rajta. Ezek ugyanis elvek. Ezzel szemben az elvtelen vad[kan] az álmai háza megszerzése érdekében simán "eladta" a feleségét. Az ilyen alak egy szemétláda, egy tróger, pontosan egy olyan Stockholm szindrómás eset leírását láttuk, amikor a szerelmes lányok a végén az utcán kötnek ki a futtatóik érdekében. Furcsa, hogy ide futott ki ez a történeti szál? Talán igen, de tessék megnézni: Ez ugyanaz az eset.

Amikor az ostoba libák szerelmesek egy gerinctelen takonyba.

Tessék most ezt szépen átgondolni. Valójában egy striciről van szó, akibe reménytelenül szerelmes egy fiatal buta liba. Erős a fogalom? Na akkor tessék a kegyelemdöfés: Amikor a partin egyszer és mindenkorra véglegesen bebizonyította azzal a vad[kan], hogy egy ostoba barom, amikor MINDEN JOG NÉLKÜL elszórta a felesége(!) által megkeresett pénzt(!), az mindent elmond. Mert ehhez nem volt joga. Viszont szinte minden futtató nagyságrendileg a saját életére, kábítószerre és szerencsejátékra költi a k*rvák pénzét. Nagy szerelem jeligére.

Egyszer eladja a feleségét, egyszer meg elszórja a pénzét? Micsoda gerinctelen takony egy ilyen alak? Ti meg szerelmet láttok? OMG...

Ugye milyen más így a történet? Pedig ezt láttátok, tessék csak még egyszer megnézni.

És hogy miért lett az a vége, ami? Azért, mert nem lehetett más. Ugyanis amikor az ostoba liba ránéz a futtatójára, akkor Redford rájön arra...

... hogy a kínai lány NEM ÍGY nézett vissza rá. Az egy tiszta nézés volt, ez meg az eszetlen buta libáé.

Nem az volt a lényeg, hogy miként nézett rá a stricijére a nő, hanem az, hogy látta, hogy csak egy buta liba, és azt is, hogy bár úgy nézett ki és azt érezte amit akkor, de valójában nincs is erre szüksége.

És amikor erre rájött, akkor elmúlt a varázs.

Onnantól tudta, hogy nincs szüksége a 30 évvel korábbi történetre, el tudja azt engedni. Azt innentől végre nem is akarja megvalósítani, már nem fog arról álmodozni, MERT MEGKAPTA AMIRE VÁGYOTT, megkapta a kielégülést. És nem a b*szás értelmében, hanem az érzelemben. Azt, hogy sikerrel járt. Ezek után bár pontosan tudta, hogy semmi nehézsége nem lenne már a nő megtartásával kapcsolatban, hiszen ott maradna mellette és mellesleg másnap reggelre már boldog lett volna. Tudta, hogy addigra már el is felejtette volna a f*szparasztot, a futtatóját és boldogan élt volna, méghozzá akár még szerelmesen is az élete végéig.

Kb. 1 éven belül pedig amikor rájön arra, hogy kihasználták, akkor már gyűlölte is volna a stricit és onnantól tényleg őszintén szerelmes is lehetett volna Redfordba.

De ezt Redford akkor már nem akarta.

Ez ugyanis nem az ő világa. Ez nem tiszta(!), mint ahogy ő játszott, ez a nő abba már nem illett bele. És rájött, hogy erre nincs szüksége, mert lement róla a teher, elmúlt a 30 évnyi hiányérzet. Szabaddá vált és ebben már nem volt szüksége arra nőre. Viszont egyetlen hiányérzete még maradt. Az, hogy a történet pontosan lekövesse az eredeti történetet, hogy végre el tudja engedni azt a szálat az életéből.

Azt akarta, hogy ÚGY nézzen rá a buta liba még egyszer, ahogy az a kínai lány a metróban.

És Redford profi szerencsejátékosként tudta, hogy ezt hogyan érheti el.

Azzal és csak azzal, amit mondott. Azért volt szükség erre, mert csak így nézett rá VISSZA az elmenetel előtt a nő, úgy adott neki egy puszit, ahogy. Redford pedig így élte át újra azt az érzést, mint akkor, de ezúttal úgy, hogy tudta, ennek végre vége van. És ha megnézitek az arcát amikor kiszállt az autóból, akkor pontosan ezt fogjátok rajta látni:

VÉGRE VÉGE VAN!

Egy fikarcnyi szomorúság vagy keserűség sincs rajta, csak A FELSZABADULÁS ÉRZÉSE.

És ezt is megnyerte. Hiszen valójában ő volt az aki nem tárgyakat gyűjtött - ebben is tévedtek az idióták - hanem pont ő volt az, aki érzelmeket gyűjtött.

A kollekciója pedig immár teljessé vált, ehhez nem volt szüksége senkire.

Epilógus:

Különös módon ugyanis erre sem gondol senki: Azzal, hogy ott álltak a középszerű életükkel, azzal annak vége is volt mint a mesének. Ugyanis nyilvánvaló, hogy ezek után a két idióta pár éven belül szétment és boldogtalanul élték le az életüket.

Az ostoba vad[kan] azért, mert soha nem lépett túl a háza elveszítésén és hazugságban kellett leélnie az életét, hiszen nincs az a párkapcsolat, amiben előbb-utóbb ne derült volna ki, hogy a háza érdekében eladta a feleségét, majd elszórakozta a pénzét. Vagyis egy roncs lett volna, aki nem ér el sehová és nem ér el semmit sem.

Ezzel szemben a buta libácska amikor rájött arra, hogy mit szalasztott el az ostoba vad[kan] helyett, akkor jó esetben csak az ereit nem vágja fel, rossz esetben masszív kábítószer függő lesz, hiszen Redford bár mindig kedvesen mosolygott vissza rá, DE SOHA TÖBBÉ nem engedte volna a közelébe. Hiszen nem őt szerette akkor sem, hanem a kínai lányt, mire pedig megszerette volna, addigra elhagyták, mire pedig a buta liba oda ment volna, addigra már boldog házasságban élt volna, amiből esze ágában sem lett volna egy buta liba miatt kiszállni.

"Minden bizonnyal" tehát ebből a történetből származtatható a klasszikus amcsi kifejezés eredete:

"F*cking Idiots"

Gyönyörű a zenéje.
https://www.youtube.com/watch?v=9yWe-U5s91o

Én örültem, hogy így lett vége. Bár tudom, hogy a magyar nézők jobb szeretik, ha szomorú vége van egy filmnek, jobban passzol az alaphangulatukhoz.
Én viszont jobban értékelem, ha a dolgoknak pozitív kicsengésük van. Az visz előre.

A vége kissé giccsesre sikeredett, olyan amerikaiasra, de az alaptörténet elgondolkodtató. Demi Moore abban az időben gyönyörű volt.

Jó film volt ez anno, John Barry remek zenéjével ( csak Woody Harrelson volt már akkor is irritáló számomra), megér ma egy kis múlt idézést.