Horváth Péter negyvenéves, a Dunaújvárosi Vegyeskar kórusvezetője. Péter egy nap felkérést kap, hogy állítson színpadra egy elveszettnek hitt kórusművet, amely a kommunista időkben született és városa, az egykori Sztálinváros, a szocialista kirakatváros születését énekelte meg. A mű címe Dunaújvárosi Kantáta, vagy ahogyan a városban emlékeznek rá: a Sztálinvárosi Kantáta. A zenemű felszakítja az emlékek szövetét és Péter szüleit is a múlttal való számadásra készteti.