Szerelem

Love
18 éven aluliak számára nem ajánlott francia-belga erotikus dráma , 130 perc, 2015

Értékelés:

46 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

46 szavazatból
Szerinted?
Murhpy és Electra határtalanul szeretik egymást. Szerelmükben az örömszerzés minden formája szóba kerül, amellyel a másik felet kielégíthetik. Egy napon a végső vágyak között szóba kerül egy harmadik fél bevonása. A szomszédba költöző Omival a végső fantázia is megvalósul. Később azonban Omi terhes lesz Murphytől, s úgy döntenek, megtartják a gyereket. Murphy és Electra szerelme így annak ellenére kisiklik, hogy korábban úgy tűnt, semmi nem állhat útjukba.
Bemutató dátuma: 2015. szeptember 24. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Stáblista

Hozzászólások

Szerinted?
2/10
Révész István 2023 febr. 19. - 21:17:44 2/10
"Művész" pornófilm... gyenge
7/10
kecsup 2020 nov. 16. - 14:53:09 7/10
3D-ben néztem meg. Szerintem a szex ábrázolása korrekt, valamint a film megmutatja, hogy a szerelem és a szex lehet romboló hatású is, nem csak szimplán felemelő. Összességében viszont szerintem is eléggé gyengus volt a film. Pl. az időben ugrálásnak én nem láttam értelmét, az nem adott hozzá sokat a történethez. Én is úgy gondolom, hogy egy jobb történetmeséléssel, és forgatókönyvvel sokkal többet is ki lehetett volna hozni a történetből.
Dzsenifer26 2020 júl. 03. - 01:19:18
Hol tudom megnezni?
4/10
The Cortez 2019 márc. 13. - 16:13:57 4/10 Előzmény BOTICSELLI
Te meg buzi vagy tényleg? A szőrös faszokra is gerjedsz? Nem kell teljesen csupasznak lennie, létezik fazonra igazított pina is. Dzsungel se legyen, mert az meg gusztustalan.
8/10
BOTICSELLI 2019 márc. 08. - 19:53:51 8/10
A film nagyon depressziós. De hát az élet is olyan sokszor....
Amit viszont nem érek, hogy itt emberek miért vannak kiborulva egy szőrös nemi szerv látványától??? Pedofilok vagytok tényleg? Gyerekekre gerjedtek? Ez a csupaszítás mánia teljesen beteg dolog. Egy felnőtt érett nő NE legyen csupasz! Természetellenes.
4/10
The Cortez 2019 febr. 03. - 13:58:56 4/10
Noé „3D pornó”-ja rohadt nagy csalódás, főleg a Visszafordíthatatlan, és az Enter the void után. 2 óra, éles szexjelenetekkel megszakított tömény unalom, ami legalább annyira hosszúnak tűnik, mint az utóbbi. A másik 2 nagyjátékfilmjéhez hasonlóan, ez az alkotás is simán letudja hozni az embert az életről, csak itt a rendező sokkolás és brutális kameramozgás helyett monotonitással, meg a nézőre telepedő depresszióval éri el ezt a hatást.
A sztori a 3-as szexről, illetve annak lehetséges következményeiről szól, ami tök érdekes lenne, ha kidolgozottabban, valamint nem ilyen kurva vontatottan tálalnák. A fő probléma az lehet, hogy a sok arcoskodás a kreativitás rovására ment. Ugyanis Noé aztán nem aprózta el: egyértelműen magáról mintázta a főszereplőt, aki a fiát egészen véletlenül Gasparnak nevezi el, ráadásul a rendező eljátssza a menő művészt, akit pont Noénak hívnak. Ja meg – a 2001 és más filmek mellett – többször tiszteleg a saját alkotásai előtt: konkrét jelenetek köszönnek vissza a Visszafordíthatatlanból, plusz a Voidból.
A film legnagyobb bűne az, hogy nem csak a jelenben játszódó szál, illetve a flashbackek nagy része rohadtul unalmas, hanem a szexjelenetek többsége is. Ezek mellett kegyetlenül szar színészi alakításokat is láthatunk. A 3D alig van kihasználva, amikor igen, akkor is elég "hatásvadász" módon.
7/10
bekbula 2017 febr. 12. - 13:19:43 7/10

A rendezõ erényei most is kidomborodnak:
A nevesincs színészekbõl kiaknázott maximális teljesítmény.
Az is biztos alkotói kézre vall, amint a flashbeckek ellenére mindig is pontosan tudjuk követni a film cselekményét. Irgalmatlanul pontosan megfogalmazta azt az érzést, amikor a nemiség és a szerelem egymásra lel. Mindannyiunk átélhettük ezt, amikor a szakítást követõen azt hisszük, hogy csak szex volt az egész, egy másik nõvel ugyanilyen jó lesz, és ekkor szembesülni az ürességgel, a hiánnyal... Ezt is nagyon szépen kidomborítja, amint egy csodaszép színésznõ alakítja a feleségét és a überhelyes gyerekét. Látszólag minden rendben van, csak a Minden veszett el (legalábbis azt hisszük). Mert ez aztán az önbecsapás magasiskolája, amikor azt hazudjuk magunknak, hogy boldogtalanságunk fõ oka abban keresendõ, hogy egykor utat tévesztettünk. A filmet nézve arra gondoltam, hogy a szerelmesek újra egymásra lelnek és ekkor jön a következõ felismerés: a felmelegített leves- effektus, a kijózanodás - mint a felugró paneleken szokás a felkínált kérdésre adandó válaszlehetõségek: Õ az élete szerelme? IGEN - NEM - MÉGSEM. (Esetünkben a mégsem a helyes). Úgy vagyunk genetikailag megkreálva, hogy a jelen szürkeségét, kilátástalanságát bevilágítjuk a letûnt és soha vissza nem hozható múlt lidércfényével. Az agyunk nem képes elfogadni a rettenetet és azt hazudja nekünk, hogy lehetett volna másként, máshogy. Holott ha a vágy titokzatos tárgyát, esetünkben a hõn áhított szerelmet még egyszer visszakaphatnánk, az egészet porig rombolná a hétköznapok banalitása, az unalom, a türelmetlenség és vargabetûvel bár, de ugyanide jutnánk, mint az IKEÁ-ban: Ön most itt áll. Nincs második esély, nem azért, mert a bosszúálló sors kibabrál velünk, hanem mert ez van belénk kódolva: nosztalgikus epekedés a szép - valójában sohasem létezett - múltért, egy Sosemvolt Birodalomért (lásd bõvebben: Lem: Solaris). Az élet kialakulásának feltételei: víz, étel, megfelelõ klíma és élethazugság.
Ami a film hibáit illeti: önismétlésként hat a Visszafordíthatatlanból ismerõs szerkezet, az idõben visszafelé haladás, mely által újabb és újabb jelentéssel árnyalja, gazdagítja, felülírja az addig látottakat. Akkor a filmidó: ezt a soványka mondanivaló nem bír el 130 percet. Szemlátomást a rendezõ belefeledkezett az igézõ testek látványába, ezzel ugyanabba a hibába esik, mint a cannes-i Arany Pálmá-s Adele élete alkotója, Abdellatif Kechche, túllõ a célon, teljesen funkciótlanul, bõ lére eresztve taglalja a nemi aktusokat. (Mondjuk, a transzvesztita-jelenet ellenállhatatlanul vicces). És így a fejtegetéseim végén meg kell említenem a film nagy ajándékát, mely nem a rendezõ, de nem is a színész teljesítményét dicséri, amidõn a filmvégi jelenetben a fürdõkádban ülõ, saját zátonyra futott élete miatti kétségeesésében zokogásban feltörõ fõszereplõvel együtt felsír az egyévesforma statiszta kisfiú, az (ön)szenvelgés helyett lencsevégre lett kapva valami mély és megrázó, amit nem írtak bele a forgatókönyvbe. Ezt szokás Életnek nevezni.
_-unique-_ 2016 szept. 24. - 01:16:34 Előzmény Meril
A zene Erik Satie-Gnossienne No.3 :) Én is emiatt kerestem rá a film zenéire.
10/10
Meril 2016 aug. 28. - 12:49:41 10/10 Előzmény Vrízea
Sajnos nem, de köszönöm azért. Nálam rögtön egy ágyjelenettel indul a film és ott a háttérzene ez. Csak nem más filmet láttam. :) Ez amit mutattál akkor van pl. mikor a srác nézi a barna lányról készült fotókat. Valahol a film közepén. Amire én gondolok az meg egy melankolikus zene Gymnopédie féle lehet. Az éttermi/büfé jelenetnél pl. mikor beszélgetnek akkor is ez megy. Valami fapados büfé és a háttérben egy olyan poszter van ami távol keleti vagy hasonló tájképet ábrázol. Ezt most jól leírtam. :)
9/10
Vrízea 2016 aug. 11. - 19:19:08 9/10 Előzmény Meril
Kedves Meril!
Szerintem,ami a film elején szól zene,az a Funkadelic-Maggot Brain
Összes hozzászólás