Az olajszőkítés a rendszerváltás krimije volt. Az addig csak kalandfilmekben látott, bőröndnyi pénzhalmokkal és a titokzatos, máig felderítetlen gyilkosságokkal. És el ne feledkezzünk a 85 évre titkosított aktákról, melyekből csak a dokumentumfilm rendezőjét ért brutális támadás után vettek elő néhányat az arra illetékesek. Mert azt se feledjük, hogy az egykori olajosok jelentékeny része a fehérgalléros világba "menekült"...

A dokumentumfilm szereplői jobbára olyanok, akik "rámentek" az olajügyre. Egzisztenciájuk, karrierjük, családjuk bánta a... Na mit is? Ezt nehéz megfogalmazni. Talán azt mondhatjuk, hogy az ódivatú ragaszkodást valami megfoghatatlanhoz. Hivatali eskü, igazságérzet, törvényesség, adott szó, sorolhatnánk, mégsem jutunk a végére... Csak annyi bizonyos, hogy mindaz a mocsok, ami az olajügyhöz tapadt, nemcsak a környezetünket szennyezte el, s nem is csak az adómilliárdjainkat feketítette be, de beszivárgott a közéletbe, megmérgezte politikai illúzióinkat, megkérdőjelezte barátságainkat, besötétítette övőképünket, s bizony megingatta a demokráciába vetett hitünket is.