Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Scarlett

Name: Scarlett
Genre: minisorozat
Released: 2018-04-22T03:30:35+0200
Duration: 45 min
Rating: 8.1
Cast: Joanne Whalley, Timothy Dalton, Annabeth Gish, Stephen Collins, Ann-Margret

amerikai-olasz-francia-német minisorozat, 45 perc, 1994

Értékelés:

71 szavazatból

Szerinted?

41 hozzászólás

+ 3 kép

+ 5 kép

Értékelés:

71 szavazatból

Szerinted?

41 hozzászólás

Mert mindenhonnan kinézik, Scarlett (Joanne Whalley) azt a tanácsot kapja egy jóakarójától, hogy hagyja el a várost amíg az indulatok le nem csillapodnak. Scarlett kénytelen szülőházába, a tarai birtokra visszavonulni, ahol húgával, Suellen-nel, sógorával Will Benteennel és az öreg haldokló Dadussal él együtt. Scarlett úgy érzi, hogy élete örökre tönkrement amióta férje, Rhett Butler (Timothy Dalton) elhagyta őt, s úgy érzi, sohasem fogja elfeledni azt, hogy erről javarészt ő tehet. Egy napon Rhett táviratot kap, hogy sürgősen utazzon Tarába. Amikor a férfi megérkezik egyáltalán nem örül annak, hogy ott találja Scarlett-et.

Egyéb epizódok:

Epizód lista

Stáblista

Szereplők

Joanne Whalley

Scarlett O'Hara

Timothy Dalton

Rhett Butler

Annabeth Gish

Anne Hampton

Stephen Collins

Ashley Wilkes

Ann-Margret

Belle Watling

Sean Bean

Lord Richard Fenton

Barbara Barrie

Pauline

Colm Meaney

Colum O'Hara atya

Alkotók

rendező: John Erman
író: William Hanley
forgatókönyvíró: Alexandra Ripley
zeneszerző: John Morris
operatőr: Tony Imi
vágó: Malcolm Cooke Keith Palmer John W. Wheeler

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

1/10

Szörnyű.

Válasz

EGyETERTEK!!!!!

Válasz

Elnezest, de ez a Scarlett sokkal inkabb hasonlit a regenyben leirt Scarletthez, mint Vivien Leigh; Rhett Butlerrol nem is beszelve.@Az elfujta a szel regeny alakjai sokkal modernebbek voltak, mint amilyenre haboru elotti filmet sikeritettek.

Válasz

Szomorúan látom hogy az itt elhangzott vélemények egyrésze lesújtó.
Gondolom egy film megitélése egy nézõ számára elsõsorban arrol kellene hogy szoljon, hogy milyen hatást váltott ki belõlük.
Egy film lehet szórakoztató, elgondolkodtató, tanuságos, és igy tovább...
Elsõsorban szórakoztató, mivel engem érdekel a téma és elmerülök a szép régi kosztûmös film világába, a tájakba és a mûvészek játékába.
Mi lenne ha a sok habzó szájú krtitkus szintén ezt tenné, anélkül hogy izekre szedné a szereposztást, a mûvészek tehetségét és küllemét, bizonyitottnak vélve a nevezett kritikusuk tévedhetetlenségét.
Én azt ajánlom ezeknek a kritikusoknak hogy mélyen nézzenek magukba, mielött becsmérelnének egy alkotást, ne analizáljanak, csak dõljenek hátra és élvezzék a filmet, analizis nélkûl.
Amennyiben nem tetszett, soha többet ne nézzenek meg olyan alkotást, melyben elõreláthatólag ismét csak negativan nyilatkozhatnak, hacsak nem azért hogy fennen hangoztassák hatalmas hozzáértésüket, mellyel nem mindenki ért egyet.

Válasz

Vivien Leigh után Scarlett O'Hara szerepére Joanne Whalley-t alkalmazni a filmben kb. akkora szereposztási tévedés, mint annak idején a nagy darab, mély hangú, asszonyos megjelenésû Karády Katalint eljátszatni az egyébként nagyon bájos, és tehetséges, de kislányosan törékeny Nagy-Kálózy Eszterrel.
Katasztrófa!
Nem véletlen, hogy ez a minisorozat semmiféle nyomot nem hagyott a nézõkben, nem emlegetik, nem hivatkoznak rá, a kutya sem emlékszik már rá.
Önállóan, egy abban a korban játszódó tv sorozatként még meg is állná a helyét, tulajdonképpen nem rossz, nézhetõ, jók a színészi alakítások, de elkerülhetetlen, hogy a nézõk össze ne hasonlítsák az eredeti, a "nagy" film hangulatát, díszleteit, és fõleg, elsõsorban a szereplõk karakterét, külsejét, súlyát a mostani szereplõkével, és hát bizony akkor a végeredmény egyszerre siralmas és nevetséges.
Timothy Dalton jó színész, és jó megjelenésû férfi, de nem lehet egy kontinensen említeni a filmtörténet egyik legjóképûbb férfiszínészének, Clark Gable-nek a megjelenésével, utánozhatatlanul sármos mosolyával, alakításának súlyával, karakterével, még az összehasonlítás is nevetségességbe fullad...
Joanne Whalley jó színésznõ, a külsejével sincs különösebb gond, de hát - pestiesen szólva - sehol nincs Vivien Leigh bájos arcához, a figurával teljesen azonosulni tudó, a könyv fõhõsnõjét tökéletesen megjelenítõ karakteréhez képest.

Én annak idején láttam ezt a minisorozatot, igazság szerint semmi nem maradt meg belõle, a klasszikus "Elfújta a szél"-nek viszont gyakorlatilag minden percére emlékszem.
Nem mintha ez számítana bármit is...

Klasszikus, filmtörténeti jelentõségû remekmûveknek a folytatását megcsinálni, az mindig nagyon nagy kockázat, és nagyon kevés kivételtõl eltekintve, általában nem szokott sikerülni.
Most sem...

Válasz

Amikor elõször láttam ezt a sorozatot, nem tetszett. Igaz, akkor közvetlenül az Elfújta a szél után adták le, ami szerintem nagy hiba volt. Akkor állandóan hasonlítgattam a szereplõket a két film között és ez nagyon nem kedvezett ennek.
Most, évekkel késõbb újra megnéztem és kicsit jobb a véleményem.

Timothy Dalton nagyon jó volt Rhett Buitlerként. Joanne Whalley szép nõ, és jó is az érett Scarlettként - habár Scarlett az Elfújta a szél c. regény utolsó lapjánál még csak 28 éves! 16 éves volt, amikor a regény kezdõdik, akkor Rhett Buttler bizony már 36. Vonzó, érett férfi, de bizony 20 évvel idõsebb Scarlettnél. Tehát a váláskor Rhett már legalább 48. És azután is telik az idõ... Scarlett a harmincas éveibe lép, kiteljesedik, igézõ asszony lesz, és minõ csoda, Rhett ötvenes pasiként egy percet sem öregedett a harmincas évei közepe óta... Egy õsz szál sem jelent meg a halántékán.... Talán van ilyen csoda, habár a Scarletnél csak 4 évvel idõsebb Ashleyn jobban meglátszik a kor.

Én kipróbáltam volna Joanne Whalley-t zöld kontaktlencsével, mivel a regényben - és az elsõ filmen is Scarlettnek zöld szemei voltak. Joanne Whalleynek meg szép sötét szemei vannak, ami kicsit sem Scarlettes....
Bevallom, ennek a sorozatnak az alapjául szolgáló regényt nem olvastam (valószínûleg nem is fogom, mert annyira nem jó), de bajom van Scarlett jellemével is. Scarlett eredetileg roppant hiú volt, a dereka karcsúsága jobban érdekelte, mint akármelyik gyermeke. Kitiltotta Rhettet a hálószobájából, mert nem akart újra teherbe esni.

És egy ilyen nõ viszonyt kezd szerelem nélkül, sõt mindenféle érdek, kényszerítõ körülmény nélkül egy férfival? Nekem valahogy nem igazán hihetõ.
Ez a nõ eredetileg meglehetõsen kapzsi is volt. Valóban lemondott volna a Robilard nagypapa millióiról? Szerintem számítóan elfogadta volna, mondván a vénséges öregúr úgyse élhet örökké... Ráért volna utána terveket szövögetni Rhett visszaszerzésére. És ha terhessége kiderül, ez a dolog talán hamarabb megtörténik, mint gondolta.

Az ír rokonság? Szimpatikusak voltak, de mi közük az eredeti Scarletthez? A világon semmi. És Scarlett is fütyült volna rájuk, ha a célját hamarabb, máshogy is eléri. Ha ott, Amerikában vissza tudta volna szerezni Rhettet, sose ment volna el Írországba. És kicsit sem érdekelte volna, hogy Rhettnek új felesége van. A gyerekkel talán visszaszerezhette volna és még a botrány se nagyon érdekelte volna.

Szóval az eredeti karakter nem hasonlít erre a nõre. Az önállósága rendben, de a többi? A jótékony lady, az O'Hara.... A nõ, aki egyedül választ magának szeretõt, stb. Szerintem ennyit nem változik egy ember egyik pillanatról a másikra.

Szóval ez egy felemás történet, nekem nem nagyon hajaz az eredetire.
Ettõl függetlenül elég szórakoztató volt, egy romantikus kosztümös sorozat, amit meg lehet nézni. Jó szereplõk, szép kiállítás, stb.

Válasz

Az elfújta a szél kötelezõ darab, hiába 1200 oldalas a történet, könnyen olvasható nagyon színes és hûen részletes korrajz. Igen nehéz dolguk volt a rendezõknek (nemcsak a stáblistán látható Fleming volt a film rendezõje. hanem többek közt Cukor is, aki Gable miatt nem vitte végig a filmet.) Semleges, senkit nem sértõ feldolgozásra törekedtek és ez többé-kevésbé sikerült is. Scarlett leírása olyan életszerû a könyvben szinte az elsõ oldalak után végig láttam a zöldszemû szépséget. V. Leigh, ha nem is kiköpött S.O Hara, de megközelítette a figurát legalábbis az én elképzeléseim szerint. A filmen látható, hogy kissé poros és az alakítások nem annyira a mai ízlésnek megfelelõek és túlzottan teátrálisak, de még mindig a legjobb változata lehet annak amirõl az írónõ története szól.

A Scarlett , mint a történet folytatása nagyon gyenge és fõhõsnõ figurája a legnagyobb hiba.

Válasz

Nagyon tetszik, amit írtál! Az Elfújt a szél c.film számomra egyszerûen nézhetetlen volt, kb. a 30.percnél simán kikapcsoltam a videót, mert nem bírtam elviselni ezt a hisztis nõt, aki a fõszereplõje a filmnek ( regénynek). Közben pedig nagyon szégyelltem magam, mert hát alapfilm, mindenki látta, ismeri, meg minden, majd pont én leszek, aki azt sem tudja, mirõl szól...szóval több héten keresztül, apró részletekben ( mondhatni: miszlikbe vágva), végignéztem.
Nem tetszett. S hogy miért is nem, arra akkor jöttem rá, amikor véletlenül belenéztem egy filmbe, ami odaszögezett a képernyõ elé, ez a film a Scarlett volt. A fõszereplõ olyat alakított, hogy nem tudtam levenni róla a szemem, aztán Buttler és a többi alakítás is elkápráztatott. Együltõ helyemben végignéztem a nem rövid sorozatot, és máig a hatása alatt vagyok.
Az a véleményem, hogy nekem a színészek nem jöttek be az Elfújta a szél-ben, lehet, hogy a Scarlett színészgárdája jobban el tudta volna adni a történetet- nekem. No, de millióknak bejöttek vVivien Leigh-ék, úgyhogy jobb, ha befogom, de azért leírtam a véleményemet :))
Most tartok ott, hogy el fogom olvasni az Elfújta a szél és a Scarlett c.filmek könyveit, azaz az alapokat...érzem, hogy nagy élmény lesz :)))
Kösz, ha elolvastál végig... :)

Válasz

Örülök, hogy írtál. Hát igen, nem is könnyû mindent beszerezni, és én sem vagyok fanatikus más színészekkel kapcsolatban, csak ebben az egy esetben tettem kivételt.Ha van kedved egy kicsit beszélgetni Róla, akkor esetleg átmehetnénk az Õ topikjába, ahol ugyan vannak korábbi hozzászólások jócskán, de pillanatnyilag nincs túl nagy forgalom. Egyébként sok topikban azt látom, hogy áll az egész, és alig vannak hozzászólások. Persze, itt a tavasz :)
Viszont szegény Öregmackó megérdemelné, hogy legyen néhány hozzászólás ott is.

Ha van kedved, elég ha írsz egy ottani hozzászólásomhoz annyi választ, hogy "itt vagyok", és már dumálhatunk is a felmjeirõl, tudok még mondani néhányat, amit, ha tényleg érdekel, érdemes megnézned.

Legyen szép napod :)

Válasz

Hát…most szívembõl szóltál, úgyhogy ha nem zavar, a Sean Beanrõl írtakra reagálnék, úgyis dögunalom van éppen itt az irodában.
:)

Örülök, hogy más is tehetségesnek tartja, sokszor jól jön a pozitív megerõsítés, mert én már annyira elfogult vagyok vele szemben, hogy lassan nem hiszem, hogy képes leszek tárgyilagosan megállapítani, hogy mennyire tehetséges. Általános sztereotípia vele kapcsolatban megállapítani, hogy minden második filmjében meghal, és hogy zömében pszichopata rosszfiúkat alakít. Igen, aki általánosságban nézi, egy-egy filmjét kiragadva, az így látja.
Én viszont megnéztem az egész életmûvét, mert érdekelt az egész ember. Azt látom, hogy kevés olyan színész van, aki ennyire másként tud kinézni, viselkedni, és ennyire képes átalakulni egy szerep kedvéért, mint õ. És szerintem ez a színészet lényege, hogy valaki ne mindig tök ugyanaz legyen minden egyes filmben, hanem más, új, amit addig még nem mutatott magából.
Õ ugyanolyan tökéletes és hiteles volt egyszerû vadõrként, mint gazdag és elõkelõ birtokosként, amint itt, ebben a filmben is láthatjuk. Élete egyik legjobb alakítását az Accused c. filmben nyújtotta, ott olyan szerepet játszott, melynek során egyszerre kellett megformálnia a nappal férfiként, éjszaka transzvesztitaként élõ pasas karakterét, és remek volt. Nehéz egy transzvesztitát úgy eljátszani, hogy ne legyen ízléstelen, de neki sikerült. Másik legjobb szerepe a Sharpe sorozat, abban gyakorlatilag megjeleníti a kívül, belül, és egyébként is minden szempontból tökéletes pasast, olyat, amilyen a valóságban szerintem nincs is.Miért is lenne. Nehogy már jó legyen nekünk :)

Sokszor félelmetesen el tudja torzítani az arcát, amikor gyûlölködõ, elvetemült, pszichopata gyilkosokat játszik, és egy egészen új ember születik, amikor tele van az arca, a szeme, a hangja és minden mozdulata gyengédséggel. Ami pedig a legfontosabb, hogy ebben az emberben nincs gõg és alakoskodás. Minden amit csinál, õszinte, és természetes. Ez pedig azért érték, mert Hollywoodban sok a bájgúnár, és ritka az ilyen, szinte hibátlan arcú, de mégis szemérmes, udvarias, visszafogott, rendkívül vonzó pasas, amilyen Õ.
Tulajdonképpen sok cél vezérel egy embert, amikor leül megnézni egy filmet, most, a fent leírtak miatt, sajnos nem a film volt az elsõdleges, nem vagyok büszke erre, de ez van. Általában igyekszem tárgyilagos maradni, és a filmre, valamint az alakításokra koncentrálni, habár nem hiszem, hogy van ember, aki el tud vonatkoztatni a filmben látott színészektõl.
Ezért is nem vagyok Scarlett témában ennyire felkészült, mint te, mert a könyveket nem olvastam, és a régi Elfújta a szélbõl is csak részleteket láttam, ezért talán nem volt annyira jogos leszólnom Joanne Whalley-t, de akkor és ott úgy éreztem, hogy a másik nõ nekem jobban tetszett. Persze mindkét nõ teljesen más.
Viszont most, ahogy így visszagondolok a filmben nyújtott alakítására, valóban igaz, amit írtál:
„Teljesen olyan, mint akit megtiport az élet, de felállt, megacélozta magát és ment tovább.”
Igen, ezt a személyiséget valóban megformálta, és ezért dicséret illeti. Hát ennyi…… :) :)

Jézusom, sikerült regényt írnom. Bocsi. 

Válasz

Összes hozzászólás