A fiatal keramikus, Anne Carter Roderick Brooklanddel, egy nagybani teakereskedővel kötendő házassága előtt áll. A cég alapítója, Paul Appelton évekkel ezelőtt a fiával, Clarkkal -, annak innovatív üzletvezetési módszere miatt - súlyosan összekülönbözött. Ezt követően Clark elhagyta hazáját, és semmi hírt sem adott további sorsáról. Időközben Paul már feladta a reményt, hogy a fiát öt év után valaha is újra láthatja és a családi tulajdon örökösének Rodericket, az unokaöccsét jelöli meg. A cégátírás dokumentumán még meg sem szárad a tinta, amikor Clark Appelton visszatér.

Clark időközben felépítette a sikeres vállalkozását Ázsiában és apjával is szeretne kibékülni. Persze mindenekelőtt újra szeretné viszontlátni Anne-t, nagy szerelmét, akit ennyi éven keresztül sem tudott elfelejteni. Anne viszont nem tudja neki megbocsátani, hogy annak idején nyomtalanul eltűnt és évekig nem is hallatott magáról. Ugyanakkor ő is tudja, hogy szívük mélyén továbbra is őszinte vonzalmat éreznek egymás iránt. Anne alighogy megkapja az új korongozóját a kerámiaműhelyébe, beállít hozzá a vőlegénye, Roderick, Edna Paul testvérével való házasságából született fia egy csokor rózsával, és a hírrel, hogy ő lett az Appelton Teatársaság új tulajdonosa, aztán azonnal el is viharzik. Délután újra találkoznának a plébánosnál, az esküvői szertartás megbeszélése miatt. A templom melletti sírkertben Clark felkereste anyja sírját, és véletlenül összefut a régi szerelmével, Anne-el. Anne bejelenti neki, a jövő héten házasságot köt Roderickkel, amit Clark döbbenettel hallgat.

Edna, Paul Appelton sógornője, a sógora születésnapját hatalmas társasági összejövetellel kívánja megünnepelni. Ugyanakkor érdekes módon Winona Carter, Anne anyja rendszeres vérnyomásmérésre, mint „odarendelt” ápolónő megjelenik. Otthon, a fazekasműhelyében Anne újra szobrászkodni kezd, és azt a párt formázza meg, aminek a párja ott található Clark jachtján. Clark késő este felkeresi a szülői házát, és akaratlanul is fültanúja lesz Roderick egy telefonbeszélgetésének, mely szerint az új „tulajdonos” üzlettársat keres. Ugyanis Roderick vezetése alatt a cég a csőd szélére sodródott. És az új üzlettárs nem befektetni kíván, hanem a megbízó egy vételi ajánlatot nyújt át az elképedt Rodericknek.

Clark megjelenik apja ügyvédjénél, Mr. Charles Snowdonnál és bejelenti, visszajött az elveszett bárány. Itt tudja meg, hogy apjának az előző évben infarktusa volt, kockázatos lenne csak úgy hazamennie, egyébként a céghez sem kell bemennie, ugyanis azt az apja átíratta Roderickre, amit Clark sejtett, sőt tudott. Clark beszámol a sikeres vállalkozásairól, sikeréről, és hogy Anne esküvője izgatja-e, azt válaszolja: Van egy mondás Szingapúrban, a napnak akkor van vége, amikor a horizonton már nem látható. Anne anyja tanácsára felkeresi Clarkot, hogy végleg lezárja a múltat, de Clark talizmánja, az egymást ölelő szerelmespár nem hagyja érzéketlenül, és igazi okot sem tud mondani, hogy miért is menne feleségül Roderickhez. Anne ostobán azzal vádolja, hogy az apja ügyvédjének titkárnőjével, Sallyvel viszonya volt, ami persze egyáltalán nem igaz. Szenvedélyes együttlét követi az egymásra találásukat, és Clark szörfözéskor ismételten találkozik Anne-el, aki úgy tűnik, mégis csak a szívére hallgat. Végül aztán Roderick -, a Clark iránt érzett gyűlöletétől motiválva, kegyetlen tervet, intrikákat eszel ki, amivel veszélyeztetheti minden érintett személy boldogságát...