Rebecca - A Manderley-ház asszonya

Rebecca
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott angol filmdráma, 190 perc, 1997

Értékelés:

28 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

28 szavazatból
Szerinted?
1927, Monte-Carlo. Mrs. Van Hopper előkelő dáma társalkodónőjével járja a világot. A fiatal hölgy visszahúzódó, kedves és természetes teremtés. Éppen ez a szépség és tisztaság ragadja meg Max de Wintert, a Manderley-ház özvegy tulajdonosát, aki hajóbalesetben alig egy éve vesztette el feleségét, Rebeccát. Szívesen tölti napját a fiatal hölggyel, aki újra értelmet ad az életének. Max feleségül kéri, hogy ő legyen a Manderley-ház új asszonya.

Egyéb epizódok:

Stáblista

Szereplők

Mrs. de Winter
Maxim de Winter
Mrs. Van Hopper
Jack Favell
Rebecca

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
Sedielko máj. 21. 23:42:39 10/10
Olvastam a könyvet és láttam a Hitchcock filmet is, de ez a film sem okozott csalódást. Nagyon tetszett Charles Dance és Dame Diana Rigg alakítása. Utóbbi neve érthetetlen miért nem szerepel a port szereplői között hiszen főszereplő.
8/10
Nooji 2021 szept. 27. - 11:13:28 8/10
A könyv elolvasása után megnéztem az általam elérhető filmadaptációkat (1940, 1997, 2020), így Hitchcock után ezzel folytattam.
Az általam látott filmadaptációk közül ez a két részes feldolgozás állt legközelebb a könyv történetéhez.
Ugyan az újdonsült feleség karaktere itt már kevésbé volt bizonytalan, Emilia Fox és Charles Dance párosa szerintem nagyon jó volt.
Faye Dunaway ugyan csodálatos, nem egy Mrs. Van Hopper karakter.
Hitchcock -féle verzióhoz képest nekem ennek a vége sokkal inkább tetszett

hű volt a könyvhöz, mert Maxim-ot nem mentették fel a tette alól, hogy Rebecca halálát balesetként jelenítsék meg a filmben. Érdekes módon viszont azt nem tudjuk meg, hogy Mrs. Danvers számára hogy végződött a történet.


8/10
Tinv 2021 szept. 18. - 20:52:23 8/10 Előzmény gladiolus
Vivien Leigh túl ragyogó és szép volt ehhez a szerephez, a visszafogott, jelentéktelen szegény lány szerepéhez - ezért utasították vissza.
6/10
gladiolus 2019 jún. 19. - 21:37:43 6/10
Aki ismeri, szereti ezt a történetet, az a rabja marad, így történt velem is, az egyik legnagyobb kedvencem. Ezért kiváncsi vagyok az összes verzióra, ami készült. Az 1940-es Hitchcock filmet kincsként őrzöm, mert azt fölözni nem lehet, most megnéztem ezt is, és kiváncsi lennék az olasz filmre is, de azt sajnos nem sikerül elérnem.
Nem tudom elkerülni, hogy a két látott verziót össze ne vessem. Sajnos én Emilia Foxot nagyon nem szeretem, láttam tőle a Lélekszakadva c. filmet, és ott is, itt is valahogy gusztustalannak találtam a kinézetét. Ebben a filmben az idétlen ruháiban nagyon slamposítja a figurát, olykor vasutas kosztümben, csúnya, eltúlzott, izmos lábakkal, utána meg szintén nagyon gagyi vénlányos szerelésekben-a haja is ronda, szóval nem tudom, nekem nagyon nem jön be. A személyisége pedig végig lekezelő Max-el szemben, teljesen más, mint a régi filmben. Itt szegény férfi szinte fél, hogy nehogy megbántsa valamivel, a nőben pedig időnként megmutatkoznak fölényes, számító, hiú vonások is, mint pl, hogy hiányolja a tengerparti szobát. Szóval a női főszereplő csalódás, és nálam nem játszik.
Charles Dance viszont kedves, gyengéd, szeretetreméltó mindvégig, érzelmesebb, mint Laurence Olivier, aki nagyon visszafogott és tartózkodó volt. Az ő karaktere szimpatikus, de számomra nem tud ja olyan férfi látszatát kelteni, akibe bele kellene szeretni, mert ugye az ő külleme adott, és nem igazán szerencsés. Másrészt folyamatosan egy öreg papis stílust jelenít meg, akin már eljárt az idő, és esedezik egy kislány kegyeiért. De ettől eltekintve szimpatikus és emberi.
Az itteni Denverst inkább idegbetegnek látom, mint gonosznak. A történések kicsit jobban ki vannak bontva, mint a másik filmben, és dicséretreméltó módon több az erotika és a szenvedély-mivel változnak az idők. Jó dololgnak tartom azt is, hogy megszólaltatják az árnyékfeleséget is, akinek a jelleméről kaphatunk egy kicsit tisztább képet.Jaj, el ne feledjem, Faye Dunaway valami frenetikusan nagyot alakít, és csodálatosan szép itt, ebben a filmben.

Mégis-azt kell, hogy mondjam, hogy az 1940-es filmváltozat verhetetlen a csúcson, és a fényét nem homályosíthatja el senki és semmi. Abban olyan karakterek voltak, akiket nem lehet felülmúlni. Laurence Olivier, kicsit barátságtalan, mogorva, lekezelő és tartózkodó, de abban a néhány elgyengült pillanatban azért érzékelhető a csodálatos mosolya-na ő tényleg olyan, akibe bele lehet szeretni, minden mogorvasága ellenére. Ő viszont nem is nagypapis, hiába magyaráz a koráról, hanem igazi , amolyan térdremegtető férfi.
Aztán Judith Anderson-Denvers szerepében, kolosszális, felülmúlhatatlan, és annyira ijesztő, hogy az ember a háta mögé néz, ha az eszébe jut.
Joan Fontaine-életem egyetlen kedvenc színésznője. Nő vagyok, inkább a férfiak között vannak kedvenceim, de ha meg kell nevezni, ki a kedvenc színésznőm, akkor habozás nélkül Ő, nem ismerek hozzá foghatót. Nem vagyok olyan típus, aki lepadlózik mások előtt, de Őt csodáltam.
Mit is mondhatnék-elfogulatlanul semmit.
A szépsége, a kifinomultsága, a kedvessége, és az a kis fájdalmasan megtört tekintet egyszeri és megismételhetetlen, ilyet manapság mégcsak látni sem lehet, mert ilyen minden 100 évben egy , ha születik.
Az arca állandóan mozgásban van, és az érzelmi színskála valamennyi árnyalata tökéletesen tükröződik rajta. Emilia Foxot még csak egy lapon, és egy univerzumban sem lehet vele említeni. Olvastam valahol, hogy Laurence Olivier első felesége, Vivian Leigh is pályázott a szerepre, de az ő arcát és egyéniségét nem találták elég bájosnak és ártatlannak Joan lényéhez képest.
A Joan által alakított hősnő (Emilia Fox-al ellentétben) végig olyan alázatosan, olyan riadtan, visszafogottan és rettegve áll a paradicsom kapujában, mintha minden pillanatban attól félne, hogy kitaszítják onnan. Önzetlen, és még ha gyermeteg is, végtelenül szeretetre és csodálatra méltó.
Néha kicsit nevetgéltem is azon, amikor Rebecca szépségét dicsérgették az ő rovására-kac kac, miről beszélünk?

Konklúzió: nem volt rossz ez a film, végig lehet nézni, és lehet benne találni szép dolgokat, de Hitchcock mester alkotását nem tudja túlragyogni. Lehet próbálkozni, de nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy ez valaha is sikerülhet.
2/10
Hematit 2015 máj. 01. - 16:09:51 2/10
Mérgelõdök! :(
Elõször is: Jó lett volna, ha jelzik,hogy ez most itt csak az elsõ rész! Amikor utána kerestem a YouTube-n, akkor látom, hogy ez a film kétrészes,ott megnéztem a második részt is.Nem ez a lényeg .
Spoiler!
A film elsõ része végig,és az második rész elsõ fele is, nagyon nyomasztó volt,idegesített.Kis híján majdnem ott hagytam az egészet! Végig néztem,és soha többet nem akarom mégegyszer látni!
Bocsi,de én NEM szeretem az ilyen filmeket.
Spoiler vége.
Legyen szép napotok! :)
RedTiger 2015 máj. 01. - 10:46:22
Nagyon rég láttam a Hithcock változatot, az tetszett....a könyvet nem olvastam, most megnézem ezt is :) Alapból jókat olvastam Tõletek :)
Edmond Dantes 2015 febr. 22. - 22:28:24
Köszönöm! :)
Edmond Dantes 2015 febr. 22. - 22:27:57
Nekem Polyák Lilla Mrs. Danverse maradt meg.
A versre rákerestem itt-ott, de csak az idézet jött ki klf portálokon, szerzõ nélkül...:(
Jó éjt!
frenchbullie 2015 febr. 22. - 21:04:05
Ha esetleg...:-) Csak, hogy össze lehessen hasonlítani a Hitchcock-féle változattal:-)

https://www.youtube.com/watch?v=t9Q0xs0l9DU


https://www.youtube.com/watch?v=kjC8xse_qm0


Szép estét!
frenchbullie 2015 febr. 22. - 20:54:48
Oh, az olasz verziót mostanában tervezem megtekinteni! Túlnyomórészt jókat olvastam róla. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy Mariangela Melato vajon milyen Mrs. Danvers lesz, mert nekem õ örökre az Ez, igen! címû vígjáték, szõke, törékeny férfifaló démona marad:-)

A musical-ben legjobban Szulák Andrea tetszett, jól megformálta Mrs. Van Hopper harsány személyét, szerintem.

A Hitchcock-féle film, de ez az angol változat is, elég hûen követi a regényt, nem tudom igazán, milyen eltérések lehetnek... (Vagy elkerülte a figyelmemet:-) Olyan mérvû változtatások semmiképp nincsenek, mint mondjuk A.C. Tíz kicsi négere regény/film/színpadi változataiban.

Egy dolgot hiányoltam eddig az összes Rebecca filmbõl. A regényben van egy remek kis versrészlet, ami kimaradt. Talán azért, mert ha szigorúan vesszük, leSPOILERezi az egész sztorit. Bár inkább úgy helyes, hogy a történet végén nyernek értelmet a könyv kezdetén olvasható szavak. Íme:

"Tõle futottam nappal, éjszaka,
Tõle évek boltívei alatt,
Tõle futottam az elmém kusza
Útvesztõjében;ha könnyem fakadt,
Rejtõzködtem, éppúgy, mintha kacagtam.
Fel a vad meredélyen
Rohanva vitt a léptem;
Jártam titáni mélyt és sivár poklokat:
Õ jött, jött a nyomomban szakadatlan."

Hiányos mûveltségem folytán:-), nem tudom, ki a vers szerzõje, pedig nagyon tetszik. Vajon, du Maurier-e vagy másvalaki, és az írónõ csak felhasználta az idézetet? Bár, ahhoz túlságosan is klappol a történethez...De a válaszra még a neten se bírtam rábukkanni...

Off Szeretek egy másik du Maurier-Hitchcock "koprodukcióban" készült filmet is, a Jamaica fogadót. Jó kis kalandfilm, néhány jelenetben szinte némafilmes gesztusokkal, mai szemnek kissé túljátszott alakításokkal, de akkor is szórakoztató, úgy ahogy van, minden esetleges hibájával együtt. Vagy én vagyok elfogult:-) Kedvenc Hitchcock-om egyébként a Meggyónom. Jó példa arra, hogy lehet egy krimi végig feszült hangulatú, még akkor is, ha már az elején tudjuk, ki a gyilkos.
Összes hozzászólás