Az Izraelben született, Párizsban nevelkedett és Londonban tanult rendezőnő filmje Odesszából indul, majd New Yorkon és Izraelen át ismét Odesszába kanyarodik vissza. A rendező az identitás, az "otthon" jelentését járja körül Odesszából elszármazott zsidók három különböző országban élő közössége körében. Számukra Odessza egy soha vissza nem térő világ metaforája, a vágyakozás tárgya. A filmben nosztalgikus álmok elevenednek meg egy eltűnt világról, vallomásokat hallhatunk a vándorlásról, a diaszpóra-létről, a soha meg nem érkezésről, az otthont nem lelőkről. Miként az egyik szereplő megfogalmazza: "Odesszában zsidók voltunk, Izraelben oroszok".