Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Nosztalgia

Nostalghia
szovjet-olasz filmdráma, 126 perc, 1983

Értékelés:

29 szavazatból
Szerinted?
35 hozzászólás

Értékelés:

29 szavazatból
Szerinted?
35 hozzászólás
A Nosztalgia minden, csak nem a szó szentimentális értelmében vett nosztalgikus film. Semmi köze az európai és amerikai mozikat az utolsó tíz-tizenöt esztendőben elöntő nosztalgiahullámhoz, melyben századunk elsüllyedt évtizedei válnak édes-bús emléktemetővé. Ez a nosztalgia a múltat nem tekinti nemlétnek. Gorcsakov, a költő maga mögött hagyja Oroszországot, mint teremtője, Tarkovszkij, s Észak-Itáliában egy orosz zeneszerző nyomdokain jár. Monográfiájához gyűjt emléknyomokat, miközben megérinti a középkor hitvilága, a romtemplom fedetlensége, önmaga kétségei gyötrik és a gyönyörű Eugénia hitetlensége. A nosztalgia egyfelől elszakadás attól a parttól ahol egységben voltunk a világgal, ahol otthon voltunk /paradicsom, gyerekkor, család, szülőföld, természet, nyelv/, és másfelől megérkezni nem tudás a túlsó partra, ahol már csak úgy érhetjük el az egységet, hogy lemondunk a régiről. A régi és új világ együttléte bennünk a legfájdalmasabb, a szétszakadt tudat állapota ez - "Ott már nincsen, ide még nem tud megérkezni."
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Oleg Jankovszkij
Andrej Gorcsakov
Erland Josephson profilképe Erland Josephson
Domenico
Domiziana Giordano
Eugenia
Patrizia Terreno
Gorcsakovné
Delia Boccardo profilképe Delia Boccardo
Domenico felesége

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Díjak és jelölések

További jelölések mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
laciml58 2014 nov. 02. - 10:21:44 Előzmény perry
Igazán ez az, ami számít !!!
Válasz
toshiba321 2010 jan. 08. - 19:14:00
érdekes film
Válasz
feketevipera 2009 febr. 14. - 20:02:55
Kétségtelenül az egyik legbonyolultabb film, amit eddigi rövidke életem során láttam. Nyilvánvalóan valamivel könnyebben tudnám értelmezni, ha jobban ismerném Tarkovszkij életútját, filmográfiáját. Igaz az, hogy a Nosztalgia szürrealista mû, ugyanakkor szimbolista, néhol talán impresszionista is. Az ismertetõ alapján világos, hogy a filmben viszonylag sok az önéletrajzi elem. Gorcsakov részben-egészében maga Tarkovszkij, aki keresi egy nagy ember nyomait, ugyanakkor önmagát is. A filmben benne van a hazavágyódás, az idegenben való lét összes keserûsége. Számomra szimbólum volt a víz (a filmben legtöbbször folyóvíz), amire itt már korábban is utaltak. Nos, szerintem a víz az embernek (vagy talán az egész világnak) a szimbóluma. Az ember is, a világ is alapjában véve ugyanaz marad, közben mégis változik. A víz is lényegileg ugyanaz marad, de új és új vízcseppek kerülnek a régiek helyére. Ugyanaz, de mégsem ugyanaz. A másik szimbólum pedig a gyertya, illetve az, hogy Domenicónak (aztán majd Gorcsakovnak) át kell(ene) vinnie az égõ gyertyát - azaz a "világosságot" - a medence egyik partjáról a másikra. Ez nyilvánvalóan Tarkovszkij önvizsgálata is: mit sikerült elérnie az élete során, sikerül-e átmentenie valamit az utókor számára? Nem tudom, ekkor érezhette-e már a közelgõ halált, de mindesetre az én szememben ez számvetést jelent az addigi életével. Gorcsakov és Domenico pusztulásában (mert valószínûsítem, hogy Gorcsakov maga is meghal a végén, bár ezt egyértelmûen nem látjuk) van valami tragikus, ugyanakkor valami groteszk is. Kérdés, hogy a tetteikkel elértek-e valami hatást, mennyire figyeltek fel rájuk az emberek, volt-e valami értelme az egésznek. Számomra a film végkicsengése az, hogy a világ és az emberiség nem nyitott az efféle világmegmentõ törekvésekre, és hogy az addigi egész tevékenység tkp. értelmetlen volt.
Válasz
Coleman 2009 febr. 04. - 11:23:39
Ha nagyon le akarnám egyszerûsíteni, akkor azt mondanám, hogy a honvágy filmje a Nosztalgia. Ennél sokkal több, engem mégis e síkja érintett meg leginkább, Tarkovszkij talán itt reflektált a legjobban saját életére, ámbár minden filmje nagyon személyes és minden filmje egy csoda. Az utolsó kép lenyûgözõ, Tarkovszkij zárta le a legszebben a filmjeit.
Válasz
nagi 2008 okt. 03. - 22:18:28 Előzmény kgyuri0
És ezzel sincs semmi baj. Nagyon érdekes, amit írtál, köszi, hogy elmondtad. Lehet, hogy én is újra megnézem, elég fiatalka voltam még, amikor lenyûgözött.
Egyébként Tarkovszkijt én sem a bajuszkájáért kedvelem :). Hát Istenem, ember nem lehet tökéletes.
Válasz
nagi 2008 okt. 03. - 22:14:13 Előzmény filmbolond
Remélem, sikerült. És remélem, nagy élmény volt.
Válasz
nagi 2008 okt. 03. - 22:13:28 Előzmény Bodajk
Úgy látszik, ezt még a Duna sem meri normális idõben bevállalni :).
Válasz
nagi 2008 okt. 03. - 22:12:25 Előzmény kgyuri0
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Nem vagyunk egyformák, hát persze hogy különbözõnek látunk dolgokat, mûvészi alkotásokat. Na, jó közhelyes vagyok :).
Válasz
7/10
kgyuri0 2008 okt. 03. - 03:02:13 7/10
Én még TarBéla nyolcórás Sátántangóját is szerettem, nem nyugodhattam tehát abba, hogy pont egy Tarkovszkij fogjon ki rajtam. Megnéztem hát még egyszer. Így azért már jobb volt. Be kell vallanom, hogy a minap, amikor vetítették a Dunatévében, elaludtam rajta, és ólmos félálomban láttam csak. Hát azért ezt így nem lehet! De, nagyon fáradt voltam.
Szóval föl kell venni a ritmusát. Én , azért szögezzük le, kifejezetten rühellem a szürreális filmeket, a zavaros, dege lila ködjeikkel. Jót abból sokkal nehezebb csinálni, mint hagyományos füle-farka történetbõl. Szerintem általában az a titka, hogy reális részletekkel kell egyensúlyozni a szürreális izéket. Pl. Domenico szvsz elég szürreális darab a dege szimbólumaival, de zseniális volt, hogy a politikai tüntetésen, ahol lázít, fönn áll egy hatalmas bronzszobor talapzatán és elõször alulról közelítve látjuk, amint áll a létra szerû állványon a cipõje sarkát, a viseltes nadrágját, és hosszan láthatjuk, amint sarkával lábfejével kényszernozog – pont ahogy az ilyen idegbajosok szoktak. ez annyira erõs és életszerû realizmus, hogy kompenzálja a figura védhetetlen szürrealizmusát, összes dege szimbólumát, nem hitelesíti, hanem racionális, elfogadható, méltányolható dimenzióba helyezi. Aztán amikor az õrült a lángokba zuhan, tényleg katartikus az Örömóda (pedig az már jó ideje elcsépelt szimbólum számba megy maga is), de itt az égõ önfelgyújtóval még humoros is. Ettõl eltekintve T. nagy hibájának róvom föl humortalanságát, amire ez pont jó ellenpélda. Még fantasztikus a zene is(nem is zene, inkább zajok?: a sokat emlegetett kinai zenétõl az éjszakai táj hangjaiig, a vizek bugyborékolásáig és szakadásáig, a kutyavonitásig), ezek a zajok megadják a jelenetek állandó életteli feszültségét, akkor is, amikor enélkül tán alábbhagyna.
Ezen a fórumon lelkes véleményt nyilvánító néhányatoknak köszönhetem, hogy végül is revideáltam a véleményem(a „jó ügy érdekében” mindig érdemes). Sõt, amint tehetem, a Sztalkert is megnézem még egyszer. Arra is rájöttem, mi adja a különbséget e között a film(s gondolom, a Sztalker) valamint AndrejRubljov között: mindegyikben elég sûrû a történés, de itt (és gondolom, Sztalkerban) belsõ történés zajlik, amivel szemben sokkal nagyobb az ember ellenállása, mint egy pittoreszk történelmi tablóval.
Szóval el kell ismerni, T. olyan rendezõ, aki minõségi ugrást képvisel a többi, eddigi, egyéb filmmûvészetben. Kevés hozzá hasonlítható példa van. Elnézemneki, hogy olyan bajuszkirályokra emlékeztet, mint KövérLászló, meg GyimóthyGéza (volt kisgazda parlamenti alelnök és karénekes)
Válasz
7/10
kgyuri0 2008 okt. 02. - 01:45:19 7/10
A nagy lelkesedésben szinte röstellek megszólalni, de sajnos-bajnos nekem tényleg nem tetszett.
Pedig az AndrejRubljovot ténylg imádtam, többször is megnéztem. Ettõl a Nostalgiától Isten mentsen, de már ez volt a Sztalkerral is(a Solarisra és a Tükörre nem nagyon emlékszem, de rémlik, ekkora ellenérzésem nem volt). Mint ha nem is ugyanaz a rendezõ csinálta volna.
Pedig az elején még kishíján elbolondított, a kezdõ kép gyönyörû, aztán amikor a nõ hiába póbálkozik azzal, hogy térdre ereszkdjen a templomban, azt hittem valami abszolút zseniálisban lesz részem:Mint egy igazán nagy író, gy Goethe, sõt ThomasMann. De aztán egyre inkább szenvelgésnek láttam, csinált, eröltetett szépelgésnek, a „négerek-az-alagútban” megoldásokat, a fontoskodó többtízprces beállításokat. Filmellenes!
Esetleg egy fotokiállításnak, de akár grafikai, vagy akvarell kiállításnak is elmenne, de ez film, könyörgök!
Válasz
Összes hozzászólás