Filmünk készítése folyamán forgattunk Nográdmegyeren, Piliscsabán, Csobánkán, Jobbágytelkén, Nyárádremetén, Iszlófalván és Lövétén, ahol kiváló mesterekkel és nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg. A filmben megjelenő roma kovács-sorsokat Gerebenes Lajos, Balogh József, Rupa Lajos, Gáspár Győző és Forgács János fiaival együtt jeleníti meg. Ez a kompozíció három nehezebb sorsú, Erdélyben élő és két jobb sorsban élő itthoni cigány kovácsmester sorsát ábrázolja miközben valahol az egész emberiség természetrajzáról, sorsáról, jövőjéről is beszél.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
offtopic
feketevipera
2011 okt. 02. - 11:33:47
Valójában a gengszterváltás nem volt annyira nagy változás, a szereplõk (és velük együtt a társadalomban, gazdaságban betöltött pozícióik) csúnya magyar szóval élve átmentõdtek az új korszakba. Akkor még mindenki azt hitte, hogy jobb lesz, bár sokszor az MDF is mintha meggondolatlanul cselekedett volna(vagyis vitathatatlanul õk is felelõsek), annyira lelkesen át akartak alakítani mindent, néha zavarosan értelmezve a szabadság fogalmát, a jogok és a kötelességek között lavírozva. Aztán 94-ben - végül is nem sok az a négy év, ott vagyunk még rögtön a "rendszerváltás" után, ráadásul ekkorra a társadalom többsége elégedetlenné vált az addig regnáló kormányzattal, vagyis ez több szempontból is meghatározó helyzet volt - jött a magát liberális-baloldalinak nevezõ kurzus, vele együtt pedig egyre inkább erõsödött a szabadosság. Négy év nem nagy idõ, ekkor még viszonylag könnyen helyre lehetett volna állítani a torzulásokat, megálljt parancsolni a rossz iránynak, de nem ez történt. Ezért is nagy az MSZP-SZDSZ felelõssége, hiszen az õ feladatuk lett volna okulni, és helyreállítani, ami rossz. A tekintélytisztelet hiánya, az iskolai erõszak, a bûnözõk jogainak növekedése a rendõrség jogaival szemben stb. mind-mind a szabadság helyett szabadosságot adó, a liberalizmust csak jelszóként felhasználó, de nem megvalósító gondolkodásmód terméke. A jogok és a kötelességek sok esetben nincsenek összhangban egymással, az emberek elvadultak egymástól, ez pedig visszavezethetõ a liberalizmusra hivatkozó erõkre, illetve az emberek fejében uralkodó azon elgondolásra, hogy a szabadság azt jelenti, hogy akkor most már mindent szabad.
A tévében bemutatott példaképekkel pedig csak akkor lehet sikert elérni, ha azok is õket tekintik példaképnek, akik számára mintaként odaállítják õket, illetve ha megvan bennük a beilleszkedésre, az integrálódásra való akarat.
Oké, most nem akarom itt tovább elemezni, csak annyit, az ellenzéki kerekasztal közösen rakta le a jogállam alapjait és utána 4 évig az MDF-KDNP-Kisgazdapárt volt kormányon.
De abban egyetértünk, az egész politikai rendszer csõdje ez a mostani helyzet, ergo szerintem teljesen új alapokról, új politikai kultúrával lehetne csak felépíteni, az összes párttól megvonva a bizalmat. Persze ebben minden párt ellenérdekelt, úgyhogy csak valóban társadalmi nyomásra, vagy gazdasági összeomlás hatására lehetne elérni a változást.
Az eredeti mûsorról pedig annyit, hogy beilleszkedési, integrációs modelleket, hiteles személyiségeket, követhetõ életutakat felmutatni szerintem is fontos, mindannyiunk számára.
Szerintem most is a "rászorultsági elvet" alkalmazzák, csak éppen furcsán fogják fel ezt. Sokszor olyanok kapnak ily módon különbözõ juttatásokat, akik aztán nem becsülik meg azokat. És pont azzal érvelnek, hogy õk rászorulók, mert ott a sok gyerek, szegények stb., miközben semmit nem hajlandóak azért tenni, hogy a sorsuk jobb legyen. Nálunk is volt olyan, aki azt várta, hogy majd a polgármesteri hivatal az õ két szép szeméért segít rajta. A polgármester megkérdezte, hogy "Na és maga mit tesz azért, hogy jobb legyen?". Mire a válasz: "Há' hogy, mikor nincs mibõl?". Pedig a négy gyerek után tekintélyes családi pótlékot kapnak, az iskolás gyerekeik ingyen kapják a könyveket, ingyen étkeznek, ruhát a városban szereznek a családsegítõ révén stb., de nincs mibõl... És persze felháborodnak, ha valaki megkérdezi tõlük, hogy miért nem tesznek õk is valamit magukért. Ezért kicsit bosszantó, hogy a dolgozó emberekre terhelnek rá mindent, miközben rengetegen vannak olyanok, akik semmit nem vállalnak a közterhekbõl, de több pénzt vihetnek haza, mint az, aki éjt nappallá téve dolgozik. Sokan panaszkodnak, hogy nem tudják eltartani a gyerekeiket, de akkor nem kell annyit vállalni. Ma a fiatalok általában egy gyereket vállalnak (vagy egyet se), vagy munka, vagy családalapítás. A nyomor pedig nem kizárólag az állam mûve, részben azoké is, akik a remélt megélhetés érdekében sorra szülik a gyerekeket, nem törõdve azzal, hogy hogyan fognak megélni. Igaz, részben az állam is hibás a rossz támogatási rendszerrel, hiszen meggondolatlanul osztogatja a családtámogatást, és akik ezt ki akarják használni, azok a pénz miatt rengeteg gyereket fognak vállalni, és nem érdekli õket, hogy milyen körülmények közé érkezik a gyerek.
Valójában az a baj, hogy egyik kormányzat sem törekedett a rendcsinálásra (nyilvánvalóan politikai célzattal, hiszen így sok szavazót el lehet veszíteni), és mindegyiknek csak az (volt) a fontos, hogy a baráti kör jó pozíciókat kapjon. Igaz, hogy 9,5 évig a jobboldal volt hatalmon, de a maradék - és nagyobb - részben a baloldal. Nem beszélve arról, hogy a "rendszerváltás" után (vagyis meghatározó idõszakban) rögtön az SZDSZ álliberális kurzusa rendezte át az államot, szabadság helyett szabadosságot hozva, a mai napig nyögjük ennek a következményeit (ld. megélhetési bûnözés, oktatási liberalizáció, a rendõrség jogkörének, a rendõrök, pedagógusok és más "szervek" iránti tisztelet bizonyos fokú csökkenése stb.). A többiek már csak rátettek erre egy lapáttal, hiszen erre már csak rálicitálni lehetett, ha visszavonnak bármit is, azzal elvesztik a támogatottságukat.
Az MSZP 2006-os újraválasztásában az általad említett okok mellett nyilvánvalóan szerepet játszott még sok minden más is. Pl. az, hogy a választások elõtt a baloldal meglehetõsen nagyhangú kijelentésekkel állt elõ, de a dübörgõ gazdaság rövidesen jól össze is omlott. Vagy én pl. határozottan emlékszem arra a húzásra, amikor a választások elõtt csökkentették az áfát, mindenki örvendezett is, hogy milyen rendes kormányunk van. Aztán a választások után mi történt? Hirtelen újra megemelték... Sajnos mindegyik kurzus egymásra licitál, és senki nem azzal törõdik, hogy 25 vagy 50 év múlva mi lesz, csak a pillanatnyi érdekek vezérlik õket. Ebbõl a helyzetbõl pedig elég nehéz kilépni, hiszen nem igazán akad olyan alternatíva, akik méltóak lennének arra, hogy bennünket képviseljenek odafent.
Remélem mihamarabb jön a crash, és akkor mutogathatnak egymásra a svájciaknak elárverezett Parlamentünkben:)
Mindig jót mulatok az ingyentankönyv, ingyenétkezés, alanyi jogú családtámogatás stb bejelentéseken, fõleg válság idején. Nem kéne a rászorultsági elvet használni? Ma az a sajátos helyzet, hogy bruttó 250 alatt nehéz megélni a fizuból, afelett meg 16%-os béremelés jár plusz a családtámogatás. Ez joggal szúrja sokak csõrét, ez lenne a közteherviselés, a szolidaritás?
Biztos van, aki a gyerekeibõl él (nyomorogva, tegyük hozzá), de ezek az intézkedések mindenkit sújtanak, miközben ahol meg kéne szorítani (államigazgatás racionalizálása), ott mintha csak a túlbonyolítás és a haveroknak való helycsinálás történne. A tényleges reformok hol vannak és valódi koncepció híján (vagy legalábbis titkolva azt) miért is kell mindent a feje tetejére állítani? Másrészt a presztizseseményekre mindig van pénz (persze csak bizonyos típusú eseményekre és bizonyos szervezeteknek), szóval ez az "országmentés" így nekem hiteltelen.
Ahogy a komcsizás, szoclibezés is elég klassz. Észre kéne már venni, hogy az elmúlt 21,5 évbõl 9,5-et a jobboldal kormányzott, szóval minimum együtt szúrták el. Prímán. És nem véletlen váltották le egy ciklus után mindet. A szocikat is csak azért választották 2006-ban újra, mert emlékeztek a megalomán, hisztérikus 2002-es Fidesz választási kampányra.
Sok hûhó semmiért, a kutya (=én) ugat, a karaván halad, míg meg nem döglik a ló (lásd Tarr Béla A torinói ló ide is citálható metaforáját).
Korábban se volt jobb, nem mai találmány a gyerekcsinálás. Egyébként éppen nemrég mondta az egyik szomszéd, hogy "én a f*szomból is megélek", és ezt már 10-15-20 éve is jól tudták, amióta az álliberalizmus szabadjára engedett mindent. És még sorolhatnám a számtalan példát arra, amikor nagyon sokan még a leghalványabb kísérletet sem teszik arra, hogy nekik jobb legyen, csak várják, hogy majd valaki segít rajtuk (ez persze a politika hibája is, és éppen a 90-es évek elejétõl honosította meg az álliberális kormányzat). Munkatáborokat nem tudom, hol láthattál, én még nem találkoztam ilyesmivel. "Rabszolgák" az elõzõ kormányzat idején is voltak (pl. akik multiknál dolgoztak, gyakran 10-12 vagy még több órát, éhbérért) csak éppen akkor a szocik sem nagyon háborogtak, hogy mennyire kiszolgáltatottak az emberek. Egyébként ha megnézed, a mai világban az jár rosszul, aki dolgozik. Fizeted a tb-t, a nyugdíjjárulékot, a számlákat, a végére alig marad valami. Ehhez képest azok, akik gyakran semmit nem tesznek magukért semmit, csupán a gyerekek után egy rakás "kiváltságban" részesülnek (ingyen tankönyv, ingyen étkezés a gyerekeknek, ilyen-olyan juttatások). Tudok olyan családról a faluban, akik csak a gyerekek után hazavisznek bõ 100 000 forintot, úgy, hogy a kisujjukat sem mozdítják érte, és akkor még nem beszéltem a lakásfenntartási támogatásról és miegyébrõl. A munka becsületét illetõen igazad van, de az a nagy helyzet, hogy a kevés dolgozó emberrel tartatják el azokat is, akik még arra sem hajlandóak, hogy legalább valami szakmát tanuljanak, vagy felemeljék a feneküket, és munkát keressenek. Csak a dolgozó emberektõl tudják elvenni ehhez a pénzt, de ez úgysem mehet már sokáig, a rendszer össze fog omlani.
Kényszer és fenyegetés hatására az integrációt szerintem nem lehet megvalósítani, vagy legalábbis én semmilyen közösséget nem tudok egy ilyen többségi társadalommal vállalni.
Azért furcsa, amit írsz, de errõl már egyszer vitatkoztunk.
Amúgy a kormány "odab*szott" a "megélhetési gyerekcsinálóknak", legyen az vérmagyar vagy nemvérmagyar. Most azt támogatják, akinek amúgy is van pénze felneveli a gyerekeit.
És ma a munkából jellemzõen nem lehet tisztességgel megélni, fõleg az általad írt népcsoport 48 ezres közmunkaprograjaival, munkatáborokban. Ez tisztességtelen, jogállamhoz méltatlan eljárás. Legalább minimális bért kéne biztosítani, utána lehetne a munka becsületérõl papolni. Különben csak eufemizmus a rabszolgatartásra.
Minden tiszteletem azoké, akik - mint a filmben megszólaló cigány mesteremberek is - munkával igyekeznek talpon maradni, nem pedig a lopás vagy a megélhetési gyerekcsinálás életformáját választják. Ezek a példák is azt mutatják, hogy aki képes a beilleszkedésre, a többségi társadalom normáinak betartására, azt befogadják, ha pedig még jó mesterember is, akkor az csak további elismerést eredményez.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások