Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Néma kiáltás - Requiem a meg nem született gyermekekért

18 éven aluliak számára nem ajánlott magyar dokumentumfilm, 78 perc, 2006

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?
58 hozzászólás

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?
58 hozzászólás
A magyar népesség száma folyamatosan csökken, egyes becslések szerint évente 50 000 fővel. A folyamat megállítása nemzeti kérdés, róla gondolkodni, érte tenni kell. Koltay Gábor dokumentumfilmjében neves személyiségek mondják el véleményüket a számukra lehetséges megoldási módokról: az ember fogalmának definiálásától, az abortusz rettenetes következményein át a gyermekvállalás pozitív aspektusáig. Megszólalók: Barsi Balázs ferences atya, Dr. Bolberitz Pál teológus, Dr. Hegedűs Lóránt református püspök, Dr. Jobbágyi Gábor jogász, Dr. Kellermayer Miklós orvos, Dr. Paksy Mária pszichiáter és Dr. Téglásy Imre tanár.
Bemutató dátuma: 2006. május 11. Forgalmazó: Korona Film

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
markas 2019 okt. 24. - 09:57:56 Előzmény Trágár János
A másikat kikacagni értelmes emberre vall? - az alázat nem sokkal inkább? hisz az tudja, hogy az értelem határai végtelennek és mi még mindig csak az úton járunk, jó esetben is legfeljebb előre haladunk a megismerésben, a logikus gondolkodásunk is e korlátok között képes mozogni.
Válasz
BicskaMaxi 2012 jún. 02. - 17:35:14
"Aki megment egy életet, egész világot ment meg."
Válasz
BicskaMaxi 2012 jún. 02. - 17:27:16
Ezt a zenét viszont mindenképpen ideillõnek érzem:
http://www.youtube.com/watch?v=0yYikshdLcw
Válasz
BicskaMaxi 2012 jún. 02. - 17:25:58 Előzmény BicskaMaxi
Viszont a topik témája egyáltalán nem vicces. :(
Válasz
BicskaMaxi 2012 jún. 02. - 12:29:24
Szerintem pedig aranyos vicc volt. :)
Válasz
Trágár János 2012 jún. 02. - 11:32:16
A mórickás vicced is csak téged minõsít. Primitív, szánalmasan humortalan, hazug, és egyébként is a viccmondás a beszélgetés halála, tehát részemrõl itt vége a diskurzusnak.
Válasz
Trágár János 2012 jún. 02. - 11:28:32
Az probléma veletek keresztényekkel, hogy mindent egy oldalról közelítetek meg, a hit felõl. És aki egy oldalról néz valamit, pl. csak elölrõl, és felülrõl, oldalról, alulról ...stb nem, az könnyen zsákutcába megy, ahogyan te is. Élj boldogan a szûk világodban, és ne próbálj meggyõzni engem, mert ahogyan kakast sem lehet lebeszélni arról, hogy kukorékoljon, engem sem tudsz meggyõzni arról, hogy az ész trónfosztását valamilyen szinten is komolyan vegyem. Úgy legyen, ÓMEN!
Válasz
BicskaMaxi 2012 jún. 02. - 10:23:16
Itt olvasható, hogy mi keresztények mit tartunk az emberrõl:
http://lexikon.katolikus.hu/E/Ember.html
Válasz
BicskaMaxi 2012 jún. 02. - 10:14:16
Móricka:
- Apa, a tanár néni azt mondta, hogy a majomtól származunk. Ez igaz?
- Mit beszélsz kisfiam?! Te lehet, hogy igen, de én nem!
:)
Válasz
BicskaMaxi 2012 jún. 02. - 10:08:39
Az ész Isten nélkül pusztítja el az emberiséget. Az egoizmus. Az, hogy nincs erkölcs. Pontosabban az, amirõl annyiszor írtam, hogy az erkölcs relatívvá vált, egyik embernek ez az erkölcsös, a másiknak meg az, a személyes érdekeitõl, ízlésétõl, elképzeléseitõl függõen. Az embernek a saját esendõ mivoltához igazítani az erkölcsöt, nem erkölcs. Erkölcs az „archimédeszi Fix Pont”: Isten nélkül nem létezik.

Hogy mennyire relatív az erkölcs, arra itt van például az abortusz kérdése. A méhen belül elpusztítani az emberi életet sokaknak nem bûn, viszont a megszületése után kikukázni egy újszülöttet már közfelháborodást kelt. Pedig a két cselekmény között csupán helyrajzi különbség van.

A probléma az, hogy az ember Isten nélkül akar olyan lenni, mint az Isten. (Ádám Éva története is errõl szólt, amibõl az emberiség azóta sem tanult.) Az abortusz pedig egy tipikusan olyan dolog, amelyben az ember Istent játszik, élet-halál urának képzeli magát. Holott az életet nem õ adja, hanem kapja. A sajátját is kapta, és azt az életet is, aki õbenne fogant.

Szerintem az a szûklátókörû, aki néhány évtized, jó esetben 70-80 év távlatában gondolkodik, és boldogtalan az az élet, aminek a legvégsõ értelme az enyészet. A keresztény ember tudja felülrõl, az örökkévalóság távlataiból nézni a világ eseményeit, ezért igazán nem is tudja semmi megzavarni. Az örökkévalósság távlataiban gondolkodik. Sõt, már most az örökkévalóságban él. :)
Válasz
Összes hozzászólás