Oblomov lakása pamlagán heverészik és ábrándozik nap mint nap. Gondolatban tele van reformokkal a világ megváltoztatása érdekében. Megváltoztatja fejben birtoka gazdasági rendjét: reformokat vezet be, amelyek éppúgy szolgálják az ő érdekét, mint a jobbágyaiét. A valóságban azonban mindez túl sok energiát kívánna tőle, ezért végső soron nem tesz semmit. Levonja a tanulságot, hogy nem érdemes semmin sem változtatni. A birtoka közben szép lassan pusztul.

"Mihalkov, mint mindig, az Oblomovban is a hangulatteremtés mesterének mutatkozik. Az álomjelenetek fátyolos párájából kibontakozó alakok, vagy az Oblomov-ház sötétbarna tónusú szobáinak hagyományos sarkai, meglebbenő függönyei egyszersmind operatőri remeklések. (...) A kompozíció azonban mindenestül Mihalkové. Mint ahogy a csehovi Etűdökben, itt is összesűríti az epikusan terjengős történést. 'Oblomov néhány napját' látjuk csakugyan, inkább állapotrajzot, mint történetet." (Koltai Tamás, Filmkultúra)