Kis lakásban él az öregedő munkásházaspár Eszterrel, még mindig velük lakó harmincas lányukkal. Kölcsönös elégedetlenségük megkeseríti mindennapi életüket. Egy alkalommal a lány váratlan hírrel lepi meg szüleit: vőlegénye van, hamarosan megtartják az eljegyzést. A nagy esemény örömére alapos takarítást rendeznek, kiszórnak minden haszontalan kacatot. Csakhogy életük megújulásához nem elegendő csupán a felesleges tárgyaktól megszabadulni.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Lyanos1
2018 aug. 28. - 15:42:23
A film olyan remekül bemutatta a Kertész-féle szocreál, nyomorult és egyben nyomasztó világot, hogy az már szinte fájdalmasan élethű. A lépcsőház, amiben Eszter hazaérkezik, málladozik, szinte romos. A lakás régi, toldott-foldott és a lehetetlenségig zsúfolt mindenféle holmikkal.
**** SPOILER ****
A felhalmozott holmik egy része felesleges, más részükről meg nem tudják, hogy hol van, amikor szükség van rá. A látcső példa az utóbbira.
A történet maga áttételes: a fizikai lomtalanítás mellett a lelkekben felhalmozott lomok eltakarításáról is szó van. Valahogy egyik sem sikerül. A hatást különösen drámaivá teszi az apa által ismételgetett egyik mondat: - Nem dobunk ki semmit! Az apa torzult lelkivilágát a másik visszatérő mondata szemlélteti: őt a saját eljegyzése napján talicskán kellett hazatolni.
A történet végső csattanója az, hogy nincs végső csattanó: nem tudjuk meg, megjön-e a várva várt vőlegény vagy az egész vőlegény, az utolsó pillanatban bedobott eljegyzési dátummal nem is létezett, csak ürügy volt a lomtalanítás kiprovokálására.
**** SPOILER ****
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar tévéfilm, 55 perc, 1982
Hozzászólások