Levelek Ivo Dzsimáról

Letters from Iwo Jima
16 éven aluliak számára nem ajánlott amerikai háborús filmdráma, 140 perc, 2006

Értékelés:

216 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

216 szavazatból
Szerinted?
Az amerikai hadsereg Japánhoz közeledik. A Csendes-óceán nagy része már az övék, és a jenkik bíznak benne, hogy hamarosan véget ér a második világháború. Ám ahhoz, hogy japán földre tehessék a lábukat, előbb ki kell szorítani ellenségeiket Ivo Dzsima szigetéről. Ha elfoglalják, a repülőgépeik innen már Tokiót is elérhetik. A sziget védelmével Kuribayashi tábornokot bízzák meg. A kiváló katona tudja, hogy nincs esélyük, ennek ellenére teljesíti kötelességét. Katonáival együtt negyven napon át feltartóztatja az óriási túlerőben lévő amerikai haderőt.
Bemutató dátuma: 2007. március 1. Forgalmazó: InterCom

Stáblista

Díjak és jelölések

  • Golden Globe-díj

    2007
    Legjobb idegennyelvű film
  • Oscar-díj

    2007
    Legjobb hangvágás
  • Golden Globe-díj

    2007
    Legjobb rendező jelölés: Clint Eastwood

Hozzászólások

Szerinted?
Iván Kollár 2018 márc. 15. - 22:53:51
A legjobb amerikai film, amit valaha láttam. Semmi hollywodi nyál. Tökéletesen visszadja, mit érezhettek a japán katonák a háború végén.
barna pólós 2015 dec. 28. - 21:50:15
Ez egy nagyon jó film, fõleg így eredeti nyelven. Kissé hatékonytalanok ezek az öngyilkosságok, öngyilkos akciók.
10/10
tik1 2015 dec. 27. - 23:16:27 10/10
Mennyire értelmetlen dolog a háború
10/10
fantyoyo 2015 júl. 22. - 10:56:31 10/10
ebben a fordított nézõpontú és szokatlan közegben játszódó filmben is mûködnek a rendezõ értékei
jani-wan 2015 jún. 12. - 15:36:31
Nekem ez, a japán oldalt bemutató film, jobban tetszett.
breeder 2014 aug. 02. - 18:33:27
Ez a film nálam olyan 8-10 pont között mozog.

Hogy miért?
Egyszerûen azért, mert láttam már jobb háborús filmeket is, de ez a mû mindezt leszámítva, úgy érzem egy megkerülhetetlen alapmû.

A zene, a történet, a karakterek, a rendezés mind nagyon jól el lettek találva. Hibát, én megmondom õszintén, nem nagyon véltem felfedezni.

A történet végig lekötötte a figyelmemet!

A színészek mindegyike nagyon jól játszott. Legfõképpen a két fõszereplõt, Kuribayashi tábornokot és Saigo-t bírtam a legjobban, de Nishi karaktere is nagyon megkapó volt! :)

A rendezés is tetszett! Eastwood papa mindent szépen (pontról-pontra) kidolgozott.
Nem csak úgy odadobott nekünk egy sztorit, amiben a két ellenséges tábor katonái egymást halomra lövik.
A lövöldözés itt úgy van bemutatva, mint a fegyveres háború egyik következménye, és nem úgy, hogy aki a z ellenséget lelövi, az micsoda nagy hõs. Persze lövöldözés itt is van, méghozzá nem is kevés. Hõsködni vágyókból is akad elég. De több olyan katonát is láthatunk, aki ha nem lenne rákényszerítve, hogy fegyvert fogjon, hazamenne szépen a családjához, és a háborúsdit meghagyná az olyanoknak, akik fentrõl dirigálnak...

A zenét külön ki kell emeljem! Egyszerûen fantasztikus volt!
A kissé szomorkás zongora játék sokat dobott a film hangulatán. :)

9/10
Ottofan1 2014 jún. 08. - 16:54:41
Jó film volt, ennek ellenére csalódtam.
A legnagyobb bajom az, hogy nagyon lehet érezni a filmen, hogy a Díj-szezonra készült.
Sajnos engem nem tudott meghatni :(.
7/10
perry 2014 máj. 12. - 14:17:48 Előzmény Tyllike
Kedves Margit, én is csak azért, mert készültem egy elõadásra a keleti harcmûvészetekrõl és a halál rítusokról , így gyûjtöttem anyagokat.
Tyllike 2014 máj. 11. - 18:15:59 Előzmény perry
Köszi az infot, jó volt olvasni a film elõtt ezt a kis tájékoztatást, egyébként én sem tudtam pláne nem ilyen részletesen
perry 2014 márc. 29. - 16:22:11
Ha már ennyire bele mentünk a témába:

"(japán, khinai nyelven szeppuku) a. m. felmetszett has; a mostani mikádótól, Mutso-Hitótól megszüntetett, elõbb hagyomány szentesítette szokás japánban, a has fölmetszésével elkövetett öngyilkosság. Csak a magasabb társadalmi osztályokra szoritkozva, az a célja volt a H.-nak, hogy az elitélt lekerülje a meggyalázó és családjára nézve végzetes kivégeztetést. Az illetõ nagy ünnepéllyel hajtotta magán végre a H.-t és abban a pillanatban, melyben a belek a keresztmetszés következtében kiestek, az elitélt legjobb barátja, néha pedig legidõsebb fia, karddal leütötte fejét. Ha a H. nem önkéntes volt, meg volt határozva a helyiség, a tanuk és az az egyén, ki a halálos ütést tette. Ritkább esetben a H. a párbajt helyettesítette. A sértett fél, ki elégtételt nem szerezhetett magának, a sértõ fél jelenlétében és annak megszólításával hajtotta végre magán a H.-t, s az utóbbi, ha nem akart becstelennek tartatni, kénytelen volt magán a H.-tszintén végrehajtani."

"A végrehajtás módja
A szeppuku a hûség bizonyításának a módja. Ha a szamuráj valami komoly vétséget követ el, vagy urának bizalma megrendül benne, felajánlhatja a szeppukut, vagy az ura kérheti tõle azt. A szeppukut megtagadni nincs mód.
A rituálé elõtt a szamuráj kiválaszthatja segítõjét. Valaki segítõjének lenni szintén nagy megtiszteltetésnek számít. A szamuráj a lelki felkészülés és a végrendelkezés után a földre térdepel és maga elé helyezi rövidkardját (tantóját). Öltözékét leveti, hogy szabadon hagyja felsõtestét. Ha végez, a segédje mögé áll hosszúkardjával (otantó).

Harakiri segéddel
Harakiri segéddel

A helyesen kivitelezett szeppuku 2 vágásból áll. A szamuráj az ágyékába döfi a rövidkardot és felrántva ejt egy vágást hasfalán. Ezt követõen hasfalának bal oldalába döfi a kardot és jobb oldalra vágja fel. A második vágás az elsõ fájdalmaiból adódóan jelentõs koncentrációt kíván. Egy szépen kivitelezett második vágás különlegesség, ezért nagy tiszteletnek örvend, mert nem minden szamuráj képes rá. Ha az elkövetõ megejtette mindkét vágást a segédje levágja a fejét a hosszúkard segítségével úgy, hogy nyakának elülsõ felét ne vágja át, így a fej nem esik le. Ezért számít megtiszteltetésnek a segédi szerep, hiszen a vágás minõségén múlik a szenvedés végetérésének gyorsasága. A lefejezés lényege, hogy elkerüljék, hogy a harakirit elkövetõ a halál elõtti fájdalom miatt megszégyenüljön.
Minamoto Tametomo volt az elsõ aki 1170-ben ilyen formában végzett magával. A szeppukut használta Minamoto Joriszama is, aki egy nagyon magas rangú szamuráj volt. Csapatai vesztettek az Udzsi-híd melletti csatában, két fia is elhunyt a küzdelemben és maga Jorimasza is súlyosan megsebesült egy térdébe lõtt nyílvesszõtõl, ezért magához hívatta fegyverhordozóját (Vatanabe Csódzsicu Tonau-t) és kérte, hogy fejezze le. Mivel azonban az apród nem volt hajlandó ezt megtenni, ezért nyugat felé fordult, tízszer elkántálta a Dzsódzsó-iskola nembucuját („Üdv Amida Buddhának”) majd megalkotta dzsiszei no ku-ját, azaz búcsúversét: „Mint egy elszáradt fa / ami nem hozott virágot / szomorú volt életem / de még szomorúbb napjaim vége / mert nem hagyok hátra gyümölcsöt.” E sorok kimondása után felvágta a hasát és holtan arcra borult. Tonau ezután levágta ura fejét, egy kõhöz kötötte és az ellenséget megkerülve a folyóba dobta azt.
Késõbb, az Asikaga-bakufu idejében megjelent a kaisekunin intézménye, ami azokra az esetekre specializálódott, amikor a szeppukut a kivégézés egyik formájaként végezte el az elítélt saját magán. Amint a térdelõ bûnös megejtette a kereszt alakú vágást a hasán, a segéd, aki mellette állt lefejezte, ezzel kímélve meg a fájdalmas haláltusától. Viszont aki lassan vérzett el és eközben írta meg az életét összefoglaló verset, sõt azt még a saját vérébe mártott ecsettel is jegyezte le, annak önuralmát sokáig magasztalták.
Összes hozzászólás