A Külvárosok a lehető legrosszabb külvárosról szól: az emberi lélek peremkerületeiről. Marjan és baráti köre, mindannyian középkorú férfiak, egy távoli tekepályán múlatják életüket viccelődő csevegésükkel. Ezek a poénkodó párbeszédek azonban életük megvalósítatlan álmait, elszalasztott lehetőségeit, és a szánalmas jelent hozzák felszínre. Amikor egy idegen nemzetiségű pár beköltözésére lesznek figyelmesek, kitervelik, hogy titokban lefilmezik az új szomszédok szeretkezéseit. Az ártatlannak tűnő szórakozás azonban fordítva sül el: a szerelem és odaadás képei rámutatnak saját életük sivárságára. Ez idegengyűlöletet vált ki belőlük, azt a fajta ujjal mutogatást, amellyel az ember mindig a másikat okolja önnön hibáiért és szerencsétlenségéért. A Külvárosok az erősödő idegengyűlöletről és nacionalizmusról szól, s így egy olyan jelenséget ragad meg, amely sajnos túlságosan is uralkodó az egyesült Európában.