Gyermektelen, már nem is igazán fiatal nő menekül be az elmegyógyintézetbe. Sokak által megbecsült, elismert tudós volt a férje, aki nemrég halt meg. A házasságuk - a nő számára - boldogtalan volt. Vajon miért? Ezen tépelődik a luxusnak minősíthető kórházi szobában, egyedül. A gyógyításáért mindent elkövető orvos szobatársat küld a nő mellé. Egy fiatal lányt, aki a legnehezebb esetek közé tartozik. Vajon igaza lesz az orvosnak, hogy a két nő egymásra hatása mind a kettőjük számára gyógyító lesz? Az orvos ebben reménykedik, miközben - természetesen - másokkal is foglalkoznia kell. Többek között egy ifjú, családi barátjával, aki egy napfényes, vasárnapi délelőtt rettenetes dologgal keresi fel. A fiatalember már néhány éve házas és boldogtalan. Olyannyira, hogy a szintén ifjú felesége meggyilkolására érez késztetést. Erről mesél az orvosnak, aki végtelen fásultságában baráti szavakkal próbálja meg elhessegetni a rémes gondolatot. Az orvos abban reménykedik, hogy a kedves, ironikus hangütés észhez téríti ifjú barátját. A valóság azonban kegyetlenül rácáfol erre. A fiatalember egy ismeretlen nőt öl meg a felesége helyett. Az orvos végtelenül elkeseredve mondja jegyzőkönyvbe a javaslatát: a fiatalembert - a várható börtön helyett - az intézete zárt részébe helyezzék el, ahol orvosi felügyelet alá kerül, és idővel talán gyógyulttá válhat.